Bőven guruló adóforintok

Nem tudhatom, hogy a nyájas olvasó hogyan áll az adózáshoz mint olyanhoz. Jómagam - egy gazdasági coming outtal - kénytelen vagyok megvallani, hogy magyar vagyok, idealista, hírlapíró, és utálok adózni. (Huh, kimondtam.) Nem azért, mert a rebellis déli államok zászlaiból varrtam az ágyneműt, hanem azon egyszerű oknál fogva, mert az állam az elszedett pénzemet képtelen normális, átlátható módon kezelni. Hagyjuk az egészségügyet meg a rendőröket, a legnagyobb bajom, hogy az adóforintok tisztes hányada pártpotentátoknál köt ki. Ennek a hogyanja érdekes, most már különböző szervezetek kezdik tudományosan rögzíteni, amit a politikát kénytelen-kelletlen szemlélő ember régóta tud. Valahogy így: Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet szerint a pártok a törvényben rögzített összegek sokszorosát költik magukra és a kampányra. A finanszírozásra szánt pénz eredete erősen kétes - lásd olaj- és egyéb ügyek. A keretet összeadó vállalkozókból klientúra lesz, ennek tagjait pozícióval, megrendeléssel, abszolút piacidegen módon helyzetbe hozással fizetik ki. Méghozzá bőkezűen, amitől a népek - idézem - cinikusan állnak hozzá a közteherviseléshez . Ezek után adott a kérdés, vajon mit gondolt a miniszterelnök, amikor azt mondta, olyan közhangulatot kell kialakítani, hogy újra presztízse legyen a tisztességes adófizetésnek. Ha arra, hogy holnaptól bezár Mutyiland, és a pártok és politikusok európai módon kezdenek viselkedni, akkor hurrá. Amíg viszont fenn (és helyben) nyitva a pénzcsap, és nagyjából szabad a vásár a krémnek, akkor tessék inkább hallgatni.