A híd, amely egyre hosszabb

Ennek ellenére igazi kis olasz város Brunico, nem messze a tartomány fővárosától, Trentótól. Araszolunk az egymást érő dugókban, és nézünk: tíz kocsi közül hét a legújabb Audi, Merci, Passat. Olasz gyártmányú autóval csak mi megyünk, s ez azért kivált némi együttérzést, már-már csendes derűt. Amúgy is van derűre okuk az északolaszoknak. Az elmúlt tíz évben lassan, de biztosan rávertek valamenyi szomszédukra. Már magasabb az életnívójuk, mint a Kelet-Tirolban élőknek, amely térség pedig az unió legfejlettebb részéhez tartozik. Az északi taljánoknál olyan kereset- és árszint alakult ki, hogy bármit megvehetnek a szomszédos Ausztriában - átlagosan 30-50 százalékkal olcsóbban. Mint Szombathely-Oberwart kettőse.

Araszolunk a közös, uniós dugóban, és arra a bizonyos hídra gondolunk, amely összeköt. Ez a híd egyre hosszabbnak tűnik, csak nem tudunk átérni a boldogabbik végére. Nem bújtatva a szavakat: az elmúlt tíz-tizenöt évben nemhogy csökkent volna, de jelentősen nőtt a távolság a fejlett uniós országok és a kelet-európai belépők, elsősorban hazánk között. Az olaszok jól élnek, a nagy közösség nagy nyertesei közé tartoznak. Mi pedig araszolunk tovább az olcsó pizza reményében.