IN MEMORIAM - Varsányi Péter István (1938-2017)

A Történelem Tanszék vezetője lett (1979-1991). Modernkori, 19-20. századi magyar történelmet oktatott. Kutatási területe kezdetben a magyar oktatás és nevelésügy története, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc históriája, azon belül is annak politikai és hadtörténeti eseményeire és kevésbé ismert alakjaira (Garzó Imre, Csány László, Hetvényi István) fókuszált.

Tudományképe a historizmus és a pozitivizmus jegyeit viselte magán, hitt a források meghatározó szerepében és az ezekre épülő diskurzusok alkotásában. Az országhatáron belüli és kívüli levéltárakban kutatva készítette el tanulmányait és szakkönyveit. Tisztelte a tudományos teljesítményeket és az azokat megalkotó történészeket.

A pontosságot, a fegyelmezettséget, a szakma iránti alázatot elvárta tanítványaitól is, hasonlóképpen nagy hangsúlyt helyezett a szövegek stiláris megformálására és a magyar nyelv szabályainak betartatására. Küldetésének tartotta az ismeretlen források felkutatását és az események szakmailag hiteles rekonstruálását. Különösen sokat publikált az 1848/49-es délvidéki harcok történetéről és az ott szerepet játszó lokális politikusok sorsáról és tevékenységéről (Csernovics Péter).

1964-ben szerzett egyetemi doktori fokozatot és 1986-ban lett a történelemtudomány kandidátusa. Kutatói tevékenysége a kilencvenes években teljesedett ki, amikor sorra járta a dunántúli és a felvidéki levéltárakat, hogy felkutassa az 1848-as választások körülményeit és lefolyását. Cikkei, tanulmányai, recenziói számtalan folyóiratban, főiskolai, levéltári és múzeumi kiadványban láttak napvilágot.

Hangulatos előadásokon mutatta be hallgatóságának a 19. századi Magyarország történetét, számtalan adomával, anekdotával szolgált a korról és a politikusokról. Kritikai észrevételei, megjegyzései sokakban mélyítették el és erősítették meg a történelem iránti lelkesedést, elkötelezettséget. Szívesen szervezett tanulmányi kirándulásokat a főiskolásoknak, hogy megismerhessék a történelmi Magyarország kulturális örökségét. Nem egy tanítványával ápolt később is szoros kapcsolatot, s utóbb is szívesen kérték ki véleményét és fogadták el szakmai javaslatait, bírálatát.

Míg tanított, naprakész volt a szakmai dolgokban éppúgy, mint az őt körülvevő világeseményekben, véleményét sohasem palástolta. Tekintélyének köszönhetően kérték fel közéleti szerepre a kilencvenes években (Szombathely város Utcanév bizottsága), valamint lokális folyóiratok szerkesztői tagságára. Publicisztikai írásait szívesen közölték a regionális napilapok. Tucatnyi könyve és számtalan tanulmánya látott napvilágot.

2006-ban vonult nyugdíjba, ezt követően erkölcsi kötelességének tartotta, hogy egykori soproni középiskolájának 20. századi történetét megírja, ez lett záró műve (2008). Élete utolsó éveiben visszavonult a közélettől és hétköznapjait csak a szűkebb családjának szentelte. Egykori munkatársai titkon reménykedtek, hogy egyszer csak visszatér kedvelt tanszékére és újabb és újabb történetekkel, adomákkal ajándékozza meg őket, mint a régi szép időkben.Szeretett felesége halálát lelkileg nem tudta feldolgozni, s pár héttel később követte őt. Emlékét barátai, tanítványai és kollégái, gondolatait, szakmai véleményét írásai és könyvei őrzik.

ELTE Savaria Egyetemi Központ

BTK Savaria Történelem Tanszék