Egyszer csak nem lesz kire lõni

Szerintem meg fel kellene ébredni végre, hogy a vonat - amelyre nem hogy felkapaszkodni nem tudtunk, de még arról sem tudtunk, mikor jön - ezerrel elhúzott mellettünk, és legközelebb tán ezer év múlva jár erre. A pólusközpont-szerepre gondolok, ami tetszik, nem tetszik, Gyõrnek jutott. Számomra az már nem megválaszolandó kérdés, hogy elöljáróink ugyan miért nem lobbiztak jobban, s miért taglózott le mindenkit a hír, miszerint Gyõr az adu ász, ami mindent visz, miközben az elmúlt évek történései mind erre utaltak minden nagy szolgáltató, multi Gyõr közelébe húzódott. Mindenki tudta, látta, senki nem tett ellene. A kérdés ma - számomra legalábbis - a hogyan tovább? Nem látom be ugyanis, hogy ha Szombathely, vagy más vasi település partizánakcióba kezd, vagy mint rossz hisztérika azért és azért se mûködik együtt Gyõrrel, attól milyen eredményt várunk? Hogy a parlament - mely döntött Gyõr szerepérõl - majd megsajnál bennünket, térdre rogy, és esedezik a bûnbocsánatért? Szombathely alpolgármestere a kamarai ülésen feltett kérdésre a város miért nem nyújtotta be saját fejlesztési terveit, hogy azok a nagy program részei lehessenek? - azzal kezdte válaszát a közgyûlés nem foglalkozott a témával... Mert szkeptikusak, hogy Gyõr a régió fejlõdését szolgálja-e, nem csupán a városét. A félelem akár jogos is lehet (kár, hogy nem nekik kell rettegni tõlünk), na de hogyan lépünk túl rajta? Egy biztos ha csak a lövészárokból kiabálunk ki, egyszer csak azt vesszük észre, hogy rég nincs kire lõni, mivel az ellenség mindent elfoglalt, amit lehetett.