Jó állapotban volt az épület

Nem csak városlakóként kísértem és kísérem figyelemmel az épület sorsát, 2002-től két cikluson át önkormányzati képviselőként, 2006 és 2010 között a városfejlesztési bizottság elnökeként vettem részt az egykor polgármesteri hivatalnak helyet adó épület sorsának alakításában, a jelenlegi ciklusban pedig a városfejlesztési bizottság tagja vagyok.

A fent említett cikkben Kirner Antal plébános úgy nyilatkozott, hogy az épület állaga folyamatosan romlott; a rendszerváltást követően visszakerült a bencésekhez, akik használatba adták a Szombathelyi Egyházmegyének.Kijelentéseit cáfolva először arra a Vas Népe-cikkre hivatkozom, amely 2010. szeptember 2-án jelent meg Kozma Gábor tollából. A pannnonhalmi bencések képviseletében Hortobágyi Cirill atya, a főapátság perjele vett részt azon az ünnepségen, amelyen az apátsági épület kulcsát és a birtokbavételi dokumentumot Fehér László átadta az épület jogos tulajdonosának. A köztiszteletben álló Hortobágyi Cirill örömmel nyugtázta, hogy „a bejárások egyértelműen az önkormányzat jó gazda magatartását támasztják alá. Ezért köszönet, nem mindenhol volt így.” Egykori képviselőként tudom, hogy a városi elöljáróság, a rendszerváltás előtt a városi tanács, majd az önkormányzat nem csak karbantartotta, de folyamatosan felújította a kezelésében lévő állami tulajdonú épületet. Valóban, amikor a járási tanács beköltözött az épületbe, lemeszelték a freskókat, de a lehető legóvatosabb módon (például figyelve arra, hogy villanyvezetéket ne vigyenek át azon a falrészen), nem károsítva a festményeket.

Az 1980-as években a városi tanács vezetői, Tóth József tanácselnök és Limpár József általános tanácselnök-helyettes nem kis politikai bátorsággal kezdeményezték a freskók restaurálását, ami komoly munka volt akkoriban is. Az irodahelyiségekben, a folyosókon, a díszteremben, ami korábban az apát hálószobája volt, tártak fel freskókat. Örülünk annak, hogy a mostani restaurálásokkal ennek folytatása lesz. Az 1970-es években tetőt cseréltek, az 1980-as években befúrásos technológiával szigetelték az épületet, hogy a külső állagát és belső értékeit is óvják, illetve a városi gázközmű-bevezetéssel egy időben, szintén az 1980-as évek végén korszerűsíttették a fűtőrendszert. Egy újabb épületszigetelést követően 2005-re a Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács pályázatán elnyert 15 millió forintos támogatásból 3 és fél millió forint saját forrás vállalása mellett homlokzati felújítást végeztettünk, elkészült az új kovácsoltvas kapu, majd mintegy 12 millió forintos beruházással a tetőt is újracserepeztettük.

A celldömölkiek mindig támogatták, hogy adóforintjaikból az apátsági épületre költsünk, hiszen mindannyiunk közös értéke, és örömmel fogadtuk, hogy ismét egyházi célokat szolgálhat.

A klastromhoz kapcsolódó beruházások mellett az apátsági épületegyüttes másik része, a kegytemplom megújítását is segítette a város. A városavatás 25. évfordulóján, 2004-ben Kiss Péter miniszter 25 millió forintot ajánlott fel támogatásként saját miniszteri keretéből a templom felújításához, a kezdeményezés egy több mint 100 millió forintos fejlesztést generált, a hozzá szükséges kormányzati és területfejlesztési pályázati források elnyeréséhez segítséget nyújtott az akkori egyházügyi államtitkár, dr. Gulyás Kálmán.Kirner Antal plébános úr még csak néhány éve szolgál Celldömölkön, így nem kísérhette nyomon az épület sorsát, és nem tudhatta azt sem, hogy nem a rendszerváltást követően került vissza a bencések tulajdonába.

1991-ben a Makkos István által vezetett képviselő-testület kérelmet nyújtott be a Vagyonátadó Bizottsághoz az épület önkormányzati tulajdonba adására. A Magyar Katolikus Egyház az 1991. évi egyházi ingatlanrendezési törvény alapján igényelte vissza az épületet. Az egyházi kártalanítási folyamatok azonban csak 2005-ben gyorsultak fel országszerte, amikor a szocialista kormány döntött arról, hogy 2006-ig rendezzék az ingatlanvagyonok sorsát. A celldömölki ingatlan ügyében többször folytatott tárgyalásokat dr. Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát és Fehér László polgármester Kiss Péter miniszter hathatós segítségével. Így 2006 áprilisában a kormány határozata alapján megszületett a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának határozata, mely a Magyar Bencés Kongregáció tulajdonába adta az épületet, az önkormányzat számára pedig 640 millió forintot állapított meg kártalanításként. Bár akkor a döntés az volt, hogy 2007 és 2011 között öt éven át negyedéves részletekben utalják át az összeget a városnak, a jelenlegi polgármester sorozatos tárgyalásainak köszönhetően 2006 augusztusában egy összegben megérkezett a 640 millió forint az önkormányzat bankszámlájára.

A városvezetés sikere az is, hogy pártállástól, hovatartozástól függetlenül sikerült szavazattöbbséget szerezni, és szocialista, független és kereszténydemokrata képviselők együtt támogatták azt a törekvést, hogy az épület ne csak tulajdonában, de használatra is visszakerüljön az egyházhoz. Lapjuk folyamatosan tudósított arról, így az olvasók is nyomon követhették, hogy önkormányzatunk új városházát építtetett, nem pedig visszabérelte hosszú távra az ingatlant az egyháztól, ahogy a képviselők egy része szerette volna. Megnyugvás számunkra is, hogy a bencések visszakapták tulajdonba az épületet, és használatra továbbadták az egyházmegyének, és az épület így most már valóban hitéleti célokat szolgálhat.

Egy város sikere a térség sikere is. A Mária út részeként Celldömölk is bekapcsolódik a nemzetközi zarándoklatba, ami az egész megyére, térségre pozitív hatással van. A jó időben hozott jó döntések, az együtt akarás, az összefogás ereje mindannyiunk érdekét szolgálták és szolgálják.Azt gondolom, egy lakható épület kiürítve mindig más képet mutat, mintha berendezett lenne. Hogy a város jó gazdája volt vagy sem a kolostorépületnek? A fentiekben két vélemény, a pannonhalmi perjel és a celldömölki plébános véleménye szerepel erről. Az olvasóra bízom annak eldöntését, a kettő közül melyik a helytálló megállapítás. 

Somogyi Gyulavolt önkormányzati képviselő, a városfejlesztési bizottsági egykori elnöke és jelenlegi tagja