Közös a múltunk és a jövőnk: összetartozunk

Április 8-án osztályunk már lázban égett, és alig bírtuk kivárni a vajdaságiak érkezését, akiket otthon készített süteményekkel, szendvicsekkel fogadtunk. A Mi vagyunk a Grund! című dal eléneklésével és iskolánk diákéletének bemutatásával teljes képet kaphattak a szabadkaiak iskolánk nyüzsgő hétköznapjairól és arról, hogy mennyire jó ehhez a közösséghez tartozni. Bár eleinte tartottunk a találkozástól, azonban minden aggályunk köddé vált, amikor beszélgettünk külhoni diáktársainkkal, mérhetetlen kedvességüknek és közvetlenségüknek köszönhetően.

Legnagyobb bánatunkra csupán pár órát tölthettünk ismerkedéssel, hiszen temérdek program várta vendégeinket. Kihasználva iskolánk Hármashatáron való fekvését, ellátogattak a diákok Szlovéniába és Ausztriába is, ahol megismerkedtek az ott élő magyarokkal. Rétest, különleges sajtokat kóstolhattak, de természetesen nem maradhattak ki a vidékünkre jellemző tökmagos ételek sem. Beleszagolhattak a régi mesterségek világába is, mint például a fazekasság, de tökmagolajat is sajtolhattak. Az édesszájúaknak kedvezett az egyik őrségi csokoládémanufaktúra és egy cukrászda meglátogatása, ahol Magyarország – az Őrség zöld aranya fantázianevű – tortáját is megízlelhették. A szervezők a kalandvágyóbb lelkületűeknek is kedveztek, túrákat indítottak az Őrségi Nemzeti Park dimbes-dombos erdői között.

A tartalmas napok után fáradtan, de szép emlékekkel gazdagodva tértek vissza a szállásukra, amely esténként a diákok énekétől volt hangos, hiszen zenei középiskola révén, nem hiányozhatott ez egyetlen este sem.

A négynapos osztálykirándulás egyik kiemelkedő programeleme a szentgotthárdi Nagyboldogasszony Plébániatemplomban tartott közös szentmise volt, amelyet Heiter Róbert Gottfried atya mutatott be a szabadkai diákok zenés közreműködésével. Ezután osztálytermünkben foly tatódott az este közös énekléssel, beszélgetésekkel. Iskolánk ódon falai között felcsendültek a mai angol slágerek mellett az örökzöld magyar dalok is, a szabadkaiak gitáros kíséretével. Mindenki torkaszakadtából zengte a Tankcsapda, az Edda dalait, ugyanakkor nem maradtak el a jól ismert magyar népdalok sem. Az Ismerős Arcok Nélküled című dalát egymást átkarolva, búcsúzásul énekeltünk határon túli honfi társainknak, hiszen „mi egy vérből valók vagyunk”.

Köszönjük Kovács Andrea tanárnő álmatlan éjszakáit, amelyeken megszülethetett ez a találkozó is. Köszönjük szabadkai partneriskolánk barátságát. Előre is köszönjük kísérőtanáraink, osztályfőnökeink türelmét, fáradozását és segítségét, melyre májusban, a viszontlátogatáson biztosan szükségünk lesz. Köszönjük, hogy bővíthetjük felejthetetlen emlékeink listáját ezzel a pár nappal, hiszen ez az, ami biztosan maradandó lesz középiskolás éveinkből. Ez az, ami erősíti az osztályközösséget, és ez az, ami összehoz még jobban minket, nemcsak osztálytársainkkal, hanem szabadkai diáktársainkkal is.

A zene közel hozza egymáshoz az embereket, átível a határok felett, és összeköti azokat, akik összetartoznak. Mi összetartozunk. Ilyenkor nem számítanak a határok, a trianoni szerződés, az útlevelek, mert mi magyarok vagyunk: közös az anyanyelvünk, a kultúránk, a gondolkodásmódunk, a múltunk és a jövőnk is. És ezt senki nem veheti el tőlünk, mert ezzel együtt vagyunk azok, akik vagyunk.

Illés Noémi

Vörösmarty gimnázium