Századvég: a Facebooknak kell Európa szabályaihoz igazodnia, nem pedig fordítva

Levelünket a közösségi média meghatározó globális szereplője, a Facebook, valamint a hozzá hasonló működési elvű bigtech médiavállalatok jelentette közösségi és egyéni kihívások elleni küzdelem jegyében fogalmaztuk meg – írta a Századvég nyílt levelében, amelyet alább közlünk:

A Facebooknak kell Európa szabályaihoz igazodnia, nem pedig fordítva! Határozott véleményünk szerint a Facebook által eddig felvázolt szabályozási elképzelések nem elegendők – ahogy az Európai Unió, és különösen a Bizottság részéről is

sokkal keményebb, szigorúbb fellépésre lenne szükség, már csak a Facebook piaci dominanciájának kezelésére tett javaslatok hiánya miatt is.

Kérjük az Európai Bizottságot, és az illetékes EU-s szakpolitikusokat is, hogy tegyenek új, szigorúbb javaslatokat a nemzetállamokkal együttműködésben a közösségi médiaóriások jelentette kihívások mielőbbi hathatós kezelése és az európai polgárok védelme érdekében!

Álláspontunk szerint

a Facebook és a hozzá hasonló cégek méretük, befolyásuk és technikai lehetőségeik miatt kvázi monopóliumokat hoznak létre

– olyan információs „felségterületeket”, amelyeket ma már szinte lehetetlen megregulázni a nemzeti, állami jogszabályok révén.

A cégek mindennapi befolyása a jog által hagyományosan szabályozott területeket von alig nyomon követhetően saját kontroll alá – ami az adózás kérdésein túl vonatkozik más fontos területekre is. Az ilyen jogi kérdések között ott találjuk az adatvédelmet, a felelősségvállalás kérdéseit, a felhasználói jogokat, általában a magánélet védelmének jogi aspektusait, amit számos tekintetben kíván a maga uralma alá vonni a Facebook nevével is fémjelezhető információs birodalom, beleértve a gyűlöletbeszéd kérdésére vonatkozó saját szabályozását is, amely a részéről csakis jelentős erőforrással, és a nyilvánosság számára kevéssé transzparens módon valósulhatna meg.

A közelmúlt tapasztalatainak fényében a Facebook és hasonló bigtech cégek valódi célja, hogy bezárja a maga számára ezeket a „jogi tereket”, és csak a saját szabályai szerint alakított „jogi” szabályozást teremtsen mindarra, amit amúgy is számottevő befolyással, sok százmillió embertársunk mindennapjait, napi kommunikációját érintően még nem kellően vont kontroll alá.

Az EU-ban 2018. május 25-én hatályba lépett Általános adatvédelmi rendelet (General Data Protection Regulation, GDPR) mint egységes adatvédelmi szabályozás eddig is ismert nehézségeit annak kettőssége mutatja: egyrészt az egyének számára nagyobb mértékű szuverenitást kívánt biztosítani az adatokra vonatkozóan, miközben hatalmas bürokratikus terhet rótt – főként a kisebb – európai vállalatokra.

A GDPR és gyakorlata ugyanakkor láthatóan nem tud mit kezdeni a Facebookkal és társaival;

annak ellenére, hogy célja önmagában nemes, hiszen a rendelet elviekben az összes olyan vállalatra vonatkozik, amely uniós állampolgárokkal kapcsolatos személyes adatokat kezel – függetlenül attól, hogy hol található a vállalat székhelye.

Bár az említett rendelet alapelvei főként a hatályos EU-s adatvédelmi szabályokon alapulnak, a GDPR kétségkívül próbál szélesebb körű, előíróbb jellegű szabályokat rögzíteni, és azoknak komoly bírságokkal érvényt szerezni, az eredmény egyelőre vegyes képet mutat, és jelenleg nemcsak az Európai Unióban, hanem a világ más részein is nehéz fellépni a social média-óriással szemben.

Csak néhány példa az elmúlt pár évből:

a kínai technológiai cégek jelentette biztonsági kihívások ellenére 2018 júniusát megelőzően a Facebook bizonyíthatóan adatmegosztási együttműködést folytatott több mint hatvan hardvergyártó céggel,

köztük a kínai Huaweijel, Lenovóval és Oppóval, melynek keretében speciális API-hozzáférést adtak az érintett vállalatoknak. 2018 szeptemberében pedig a Facebook révén mintegy 6,8 millió felhasználó fényképeihez fértek hozzá a fejlesztők egy 12 napos időszakban. Időről időre ilyen hírek érkeznek, és ma sem lehet pontos képünk arról, hogy a bigtech óriás hogyan tiporja sárba a felhasználók legalapvetőbb személyes és információs jogait.

A legutóbbi hírek szerint a két és fél milliárd felhasználót, benne közel 300 millió uniós polgárt „birtokló” Facebook a globális információcsere szabályozása érdekében egy kívülről nehezen obszerválható bírósági intézményt, annak megfelelő hatáskörű, kvázi jogalkalmazó testületet kíván életre hívni,

amely elvileg a Facebook teljes moderátori rendszerétől függetlenül működne majd.

A Facebook Oversight Board hamarosan saját online felületet is kap, ahol bárki bejelentheti majd azokat a panaszait, amelyeket szerinte a közösségi oldal meglévő moderátori rendszere nem, vagy hibásan orvosolt. Beszédes tény a hírek szerint, hogy az intézmény létrehozásához szükséges összeget ugyan a Facebook állja, a bejelentés szerint teljesen független szervezetről van szó, amelynek döntéseit nem befolyásolhatja a közösségi óriás.

Az ilyen kísérletek sokakat joggal emlékeztetnek az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti szabadkereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalások időszakára, amikor már évekkel ezelőtt azt akarta elérni a tengerentúli tárgyalófél, hogy az egyezmény elfogadása után a multinacionális cégek „titkos magánbíróságok elé citálhassák a nemzeti kormányokat”, ha úgy érzik, hogy azoknak valamelyik döntése sérti az érdekeiket.

A Facebook ezt a hagyományt, elképzelést akarja megvalósítani – vagyis állam akar lenni az államban, egészen pontosan: a nemzetek feje felett.

Erre utal a facebookos közös pénz kísérlete is, amellyel a cég nyilvánvaló kudarcot vallott.

Mindez pedig egy olyan időszakban zajlik, zajlott az elmúlt években, amikor például Gordon MacMillanről, a Twitter egyik igazgatójáról szárnyra kapott hírek állítják, hogy egyben a brit katonai hírszerzés egyik magas rangú tisztségviselőjeként is tevékenykedik. Az sem teljesen elképzelhetetlen, hogy évekkel ezelőtt az Egyesült Államok, Ausztrália és az Egyesült Királyság részéről azt követelték a háttérben a Facebooktól, hogy a WhatsApp titkosítása révén kiépíthessenek egy hátsó információs csatornát saját kormányzati ügynökségeik számára.

Nem lehet kétség afelől, hogy elérkezett az idő: az EU egyes intézményei lépjenek fel a lehető legszigorúbban a közösség polgárainak védelmében!

A fentebb vázolt digitális kihívások kapcsán érdemes emlékeztetni: az Európai Unió kizárólagos jogalkotási hatáskört képvisel a közös piacra vonatkozó versenyszabályok, bizonyos feltételek mellett a kereskedelem és a nemzetközi megállapodások szabályozásában, ugyanakkor a fogyasztóvédelem, a polgárok biztonságának és alapvető jogainak érvényesülése érdekében a tagállamokkal együttműködésben alkot közösségi szabályokat. Ezeket a fontos célokat szolgálná az említett bigtech vállalatokkal szembeni szabályozás megerősítése is, és például olyan részkérdéseket is tisztázni lehetne, hogy egy államokon kívüli globális multivállalatnak joga van-e az uniós polgárok jogérvényesülését meghatározó módon jogászokból, ismert bírókból kvázi magánbíróságokat felállítani. Hogyan férnek össze az ilyen piaci magatartások a közösség jogrendjével – az igazságszolgáltatás egy részének nyílt kiszervezésével, megfelelő jogi garanciák biztosítása nélkül?

Információk szerint a Bizottság frissíteni készül a mintegy húsz éve beiktatott, az elektronikus kereskedelemről szóló 2000/31/EK irányelvet, egy új digitális szolgáltatási szabályozást létrehozva, amely elvileg már jogi eszközökkel is kötelezné a techcégeket többek között a kéretlen tartalmak (gyűlöletbeszéd, illegális tartalom) eltávolítására és a politikai hirdetések korlátozására.

Az Európai Unió intézményeinek alighanem még határozottabban, és az eddiginél hatékonyabban kellene fellépnie, de oly módon, hogy a közösségi szabályozásból ne legyen túlszabályozás, és az EU-s jogszabályok ne pusztán a cégek és a tartalmak korlátozására irányuljanak, hanem arra, hogy a folyamatok valóban átláthatóbbá váljanak.

Az eddigi tapasztalat ugyanis sajnos az, hogy a bigtech cégek egyáltalán nem tartják be a vonatkozó EU-s irányelveket.