Éléskamra vagy spájz?

Soha nem felejtem el a nagymamám éléskamrájának illatát. Füstölt hurkák, piros almák, bódító fűszerek utánozhatatlan illata keveredett ott. A stelázsikon házi dunsztosok, ecetes uborka, lekvárok, no meg tarkabarka házi likőrök sorjáztak katonás rendben. Sőt, még talán a dióval felszerelt egérfogó sem hiányzott...

Ma már másképp néz ki az éléskamránk. Volt idő, amikor a panelházakba nem is terveztek éléskamrát, csak egy faliszekrényt, mondván, a dolgozó nő úgysem pepecsel odahaza. Mostanra konszolidálódott a helyzet. Spájz újra van, de nem a kampón lógó kolbászokról ismerszik meg.

Ma a legtöbb élelmiszert csomagolva vesszük, vagy hűtőben tartjuk, ezért az éléskamrának nem muszáj okvetlenül sötétnek és hűvösnek lennie. A keskeny polcokat érdemes sűrűn egymás alá rakni, hogy az ételállomá-nyunk könnyen áttekinthető legyen. A gyümölcsöt, zöldséget, burgonyát viszont jobb fénytől elzárt, szellős helyen, zsákban, kosárban, ládában, minél alacsonyabban tartani. A mutatós tartós élelmiszereket, tésztákat, tárolhatjuk kiürült üvegcsékben, kössük le őket színes textildarabbal, díszítsük üvegfestékkel, a polcot szegélyezzük csipkével. A vidám, színes éléstárba belépve, egy fárasztó nap után is szívesebben állunk neki valami finom vacsorát készíteni.