Szalvéták reneszánsza

Horváth Gézáné, Márti is kislányként gyűjtötte először a szép szalvétákat. Ennek  a gyűjteménynek, mint ahogy egy későbbi újrakezdett változatnak is, költözködés során nyoma veszett. Márti azonban nem csüggedt el, és tíz évvel ezelőtt újra elkezdte gyarapítani a gyűjteményt. Ezúttal azonban már nem öncélúan. A szép csomag szalvétákból csak egy-egy példány kerül a gyűjtő dobozba, a többi pedig a tálalószekrényben várja a jelenését.

- Szeretem elkápráztatni a vendégeimet - magyarázza a háziasszony. - Méghozzá nemcsak a finom süteményekkel, hanem a tálalással is. Ügyelek arra, hogy mindig az adott készlethez illő szalvétát tegyek a teríték mellé. Van például egy aranyszélű teáskészletem, ehhez fehér, ugyancsak aranyszélű szalvétát adok. A fekete-fehér készlethez fekete-fehér, a bordóhoz rózsaszín szalvéta dukál. Igyekszem az aktuális időszakhoz, témához is igazodni. Tavasszal gyöngyvirágosat, nyáron gyümölcsöset, ősszel, télen is az évszaknak megfelelő mintázatú szalvétát  veszem elő a szekrényből. Több variációm van karácsonyra, húsvétra is. A szalvéták méretben is különböznek egymástól. A nagy alakúakat ebédhez, vacsorához, míg a kisebb méretű, desszert szalvétákat süteményhez, teához ajánlott használni.

Horváth Gézánéval már találkozhattak olvasóink a Vas Népe konyhája rovatban, vagy a Pannon Lapok Társasága receptkönyveiben. Most megtudjuk, nemcsak sütni szeret, hanem szalvétát is gyűjt. Fotó: Benkő Sándor

Márti azt is elárulta, hogy a papírszalvétát csak egyszerűen kettéhajtva teszi a teríték mellé. Nem törekszik bonyolult hajtogatásra, mert akkor nem érvényesülne olyan szépen a minta. Tegyük hozzá, Márti akkor is mindig tesz papírszalvétát az asztalra, ha nem várnak vendéget. Az egyszerűbb darabokat is színek szerint elrendezve, ízléses tartóban teszi a terítékek elé. Vannak persze a családban különleges alkalmak, amikor textilszalvéta emeli az ünnep fényét. Szenteste például hófehér abrosz, a közepén karácsonyi csíkkal, és ezüst szalvétagyűrűbe fogott fehér textilszalvéták kerülnek az asztalra.

Márti magányos gyűjtő, nem cserélget másokkal, mindez nem jelenti azt, hogy titkolná a szenvedélyét. A családtagok, ismerősök már félretesznek neki egyet az új csomagból, ha pedig étteremben jár, ott is kér az egyedi darabokból. Van egy kőszegi üzlet, ahol már törzsvendégként számítanak rá. Nem tartja rossz ötletnek a különböző darabokból álló mintacsomagokat sem, de ő ilyent sose vásárol, hiszen ezek nem kelhetnének életre a finom süteményei mellett.