A régi és az új bútorok keveredése eklektikus hangulatot kölcsönöz Takács Dani lakásának

Ezúttal a Mesebolt Bábszínház művészénél, a 2011-es év férfijánál, Takács Dániel színésznél jártunk, akit kész csoda, hogy otthon találtunk, mivel a folyamatosan zajló próbák miatt meglehetősen keveset tartózkodik otthon. Mint megtudtuk, Dani tízéves szombathelyi tartózkodása alatt az összes egyetemi kollégiumot végigjárta, lakott egyházi fenntartású kollégiumban és ezenkívül még négy albérletben a város különböző pontjain. A mostani az ötödik albérlete és egyben a nyolcadik lakhelye.

Lehőcz Zsuzsanna és Takács Dániel a varrógéppel és a harmonikával.

Hét lakhely elfogyasztása után, most egy belvároshoz közeli, 69 négyzetméteres lakásban él kedvesével, a szintén színész, Lehőcz Zsuzsannával, két barátjával és Makival, a kutyával. A lakásba belépve egyből a társasági élet központjába csöppenünk, ami előszoba, konyha, étkező, nappali és vendégszoba egyben, attól függően, hogy milyen funkciót tölt be. Érkezésünkkor éppen étkezőként üzemelt.

A szoba állandó lakója csak Maki, a talált keverék kiskutya.

Ezúttal zoknik helyett, Maki a babakocsiban.

Mivel két pár osztozik az alig 70 négyzetméteres térben, elsőként a szobaelosztás problémája merült fel bennem. De csak bennem, mivel egy évvel ezelőtti beköltözésükkor ezt a kérdést pénzfeldobással döntötték el. A ki menjen először reggelente a fürdőszobába és a ki takarítson kérdéskör is csaknem hasonló olajozottsággal működik. Mivel mindenki korábban kel, mint Dani, ezért ő kimarad a reggeli harcokból a fürdőért, a takarításnál pedig az a helyzet, hogy házigazdánk mindent lelkesen magára vállal, ám a kivitelezését általában a lányok oldják meg.

Megtudtuk, abban a kivételes helyzetben vannak, hogy szomszédaik egyben a barátaik is, és a ház többi lakójával is jó viszonyt ápolnak.

A jemeni szoknya, ami most már terítő. Fotó: Unger Tamás

Eleinte nehéz volt megszoknia a kis tereket, hiszen a szülői házban csak a nappali akkora, mint itt az egész lakás, de ez, mint Dani elmondta, megtanította arra, hogy törekedjen a rendre. Hitvallása, hogy semmiből nem kell újat venni, és ezt a lakás berendezése is tükrözi. Így lehetséges, hogy holland iskolaszékeken foglalhatunk helyet, és hogy kulcsunkat egy több évtizedes varrógépasztalkára tehetjük. A lakásban körbenézve több érdekesség is feltűnt. A zoknikat Dani egy több mint harmincéves babakocsiban tárolja, és a zene bakelitlemezről szól. Amit viszont hiába keresek, az a tévé. Ez azonban az itt élőknek egyáltalán nem hiányzik.

A társasági élet központjában gyakran fordulnak meg barátok, zajlik az élet, ami többnyire az együtt zenélésben valósul meg. Daniról köztudott, hogy számos hangszeren tud játszani, lakótársai és barátai úgyszintén, ezért gyakran előkerül a tangóharmonika, a trombita, a gitár, a citera, és újabban a hegedű is.

Évek óta hű társuk egy emeletes ágy, amit itt építettek fel harmadszorra, viszont egészen új szerzeményük egy 1973-ban Zalaegerszegen gyártott Emília 2-es szekrénysor.

Dani összes eddigi otthonában közös pont a nagymamája által szőtt szőnyegek jelenléte. A régi és új bútorok keveredése meglehetősen eklektikus hangulatot kölcsönöz ennek a kimondottan otthonosan berendezett lakásnak, aminek talán legérdekesebb darabja az a jemeni férfiszoknya, amiben lakótársa, Khaled-Abdo Szaida dramaturg, édesapja érkezett Európába fiatalkorában és most terítőként él tovább ebben a fiatalos művészek lakta szombathelyi albérletben.