Díszíteni, természetesen – Látvány és illatkompozíció az ünnepi hangulatért

A Műhelygalériában fogadott minket Bakos György, aki 1980 óta dolgozik virágkötőként. Huszonhatodik alkalommal nyitotta az adventi kiállítást és vásárt: ebből immár tizedik esztendeje a Virágudvarban. Kezdetben a Jurisics-várban díszítettek, majd más helyszínek mellett a Tábornokházat, a Sgraffitós házat is ünnepi öltözetbe bújtatták – a Zwingerben hatméteres karácsonyfát dekoráltak: a többi között száz darab, csipkebogyóval megtűzdelt gömb képezte részét a díszítésének. A műhelyben minden a közelgő ünnepre emlékeztet minket: adventi koszorúk, karácsonyfák, angyalkák és mézeskalácsok fogadják a betérőket. Asztaldíszekből is akad jópár: különleges termésekből, illatos levelekből – például zsályából – összeállítottakat is látunk. – Idén az örökzöldes koszorúkon kívül elsősorban olyan anyagokat használtunk a kompozíciók megalkotásához, amelyek egyediek: prunuslevelet, azaz babérmeggyet és cineráriát, azaz csodaszemet – emelte ki a szakember, aki elmondta, azért szereti használni ezeket az alapanyagokat, mert leszedve, évekkel később sem veszítenek jelentősen a színükből: – A cinerária kiszáradva sem potyog le, nem feketedik, továbbá a formáját és a színét is megtartja: elegáns asztali, függő és más díszek készíthetőek belőle – tette hozzá. A természetesség jegyében lehet mellőzni a szalagokat a díszítésnél, azokat természetes anyagokkal helyettesíthetjük: véleménye szerint inkább olyan örökzöldet vagy terméscsoportot érdemes választani, amely színeiben is kiemeli az alkotásokat, például a lilaakác termését. – Izgalmas adventi koszorút készíthetünk egy első blikkre fonalnak, szőrgombolyagnak tűnő anyagból, az iszalag terméséből is – amit szalma alapra feltéve, fahéjrúddal, mogyoróvesszővel, papírvirággal, nyírfacsillaggal hangsúlyozhatunk – tudtuk meg Bakos Györgytől. A hortenzia szintén a mellőzött adventi alapanyagok közé tartozik, méltatlanul, mivel nemcsak dekoratív virága van, hanem tartós is – mondta az ökokertész, aki egymás mellé helyezett két koszorút, az egyiken frissen szedett, a másikon egy éve felhasznált növényt mutat: alig szembetűnő a különbség, egy kis patinát kapott, árnyalatnyival lett halványabb a virágcsoda. A szakember kiemelte: ahhoz, hogy időtállóbb legyen a kompozíció, nemcsak egy, hanem az összes alkotóelemet úgy kell összeválogatni, hogy mindegyik tartósabb legyen, különben szétesik a dísz. A gleditsia termésből letűzött koszorú sem mindennapi: a szakember felhívta a figyelmet, hogy csak nemrég lepotyogott termést lehet felhasználni: megszáradva törik, már nem formázható. Fa kérge is lehet adventi koszorú alapanyag, és gyertya sem kell feltétlenül az összeállításhoz: látványelem funkció tekintetében az atlanti cédrus tobozával helyettesíthető.

Az ilex, azaz a magyal már ismertebb karácsonyi dekoráció elem, amivel nem árt – akár szó szerint is -, kesztyűs kézzel bánni, ugyanis bök és szúr a levele, azonban a belőle készített díszek látványa kárpótolja a készítés közben szerzett apró tűszúrásokat. Piros bogyója önmagában is felhasználható, gombostűre tűzve műanyag vagy tűzőhab, oázis alapú formákra helyezve, levelekkel kiegészítve szintén mutatós dísszé komponálható. Bakos György számára a legkedvesebb alkotása egy gesztenyével és törökmogyoróval díszített adventi koszorú, amely különleges, üvegtálszerű talapzatot kapott, amelybe vizet töltve, azon lebegő gyertyák ragyogják be a kreációt. Bakos György és kollégái nevéhez fűződik a Jurisics-téri méretes adventi koszorú megalkotása is: a három méter átmérőjű, háromféle fenyőágból megkomponált alkotást borostyán, cinerária, valamint két, vadszőlő venyigéből megformázott szív díszíti. Üvegbúrákba helyezték a három lila és a rózsaszín gyertyákat – ezzel óvják lángjaikat a széltől -, tövüket szintén vadszőlővel tekerték körbe. A pici piros bogyók, mint apró gyöngyök adnak kontrasztot a zöld tűlevelekkel. Ha még nem készítettük el karácsonyváró koszorúinkat, ötletet meríthetünk a kőszegi alkotásból, bogyókkal, fenyőággal, levelekkel számtalan verzióban elkészíthetjük otthonunk ünnepi ékét.