Mire készül Pars Krisztián?

Egymás után pörögnek a napok; kalapácsvető klasszisunk, Pars Krisztián januárban kezdte meg a felkészülést az idei feladatokra. Mára már két külföldi – egy dél-afrikai és egy portugáliai – edzőtábort is maga mögött tudhat, sőt két trófeát is: előbb a téli országos bajnokságot, majd a téli Európa Kupát nyerte meg. Most (is) a dolgos hétköznapok időszakát éli – a versenyszezonját májusban kezdi, amelynek csúcspontja az augusztus végi, pekingi világbajnokság lesz.

– Jön a jó idő, lassacskán kezdjük a gyorsító munkát is. Eddig jól halad a felkészülés, bár úgy mentem el Dél-Afrikába, hogy az utolsó napon a combközelítő izmomat sikerült megterhelnem, közel négy hétig szenvedtem vele. A munkában nem, de a dobásoknál, a forgási részben akadályozott. A múlt héten tudtam először beletenni a dobásokba azt az erőt és gyorsaságot, amit szerettem volna.

– Mit jeleznek előre a felmérések adatai?

– Jót. Az ob-n nagyon hideg és nagy szél volt, az Európa Kupán fájdalmaim voltak, ezért eddig még nem volt meg a 80 méter. Súlyemelésben viszont ilyenkor, év elején még soha nem voltam ilyen erőállapotban. Ez nagyon biztató.

– Február 18. mindig egy újabb év elteltét is jelzi. Most, 33 évesen is ugyanaz a lendület, motiváltság jellemzi, mint korábban?

– Egy kicsit azért ez változik. Nem biztos, hogy nekem most is ugyanazt a sok munkát kell végeznem, mint korábban. Inkább kevesebbet kell csinálni, de azt nagyon jól. Minőségi legyen az a munka, és annyi, hogy az elsőtől az utolsó feladatig oda tudjak figyelni a kivitelezésre, nehogy megsérüljek. Mert már 15 év munkája van az izmaimban. A közelítőizmom például úgy sérült meg, hogy felvettem a súlyt és egy picit lejjebb mentem a kelleténél – ezzel már meg is volt a baj. De amúgy mindig, most is van olyan cél, amit szeretnék elérni – tudva azt, hogy fiatalabb már nem leszek és azt is, hogy jönnek a fiatalok, akik közül bárki bármikor a 80 méteren felüli dobók közé kerülhet. Nekem pedig azon kell lennem, hogy tudjam tartani a tavaly elért 82 méter feletti eredményt. Tudom, hogy képes vagyok még nagyobbra, 84 körülire is, ehhez kell megtalálnunk az edzőmmel, Németh Zsolttal az odavezető utat. Edzéseken már olyan helyzetekbe kerülök technikailag, amire mindig is vágytam. Úgy tudom tartani és húzni a szert, ahogy kell. Tavaly a formát is jól sikerült időzíteni. Azon vagyunk, hogy idén is így legyen.

– Hiszen világbajnokság lesz Pekingben – augusztus 22-én a selejtező, 23-án a döntő.

– Ugyanabba az állapotba, formába kell kerülnöm, mint tavaly az Eb-n. Ez a nagy feladat, de egy kicsit már tudjuk a titkát. Ha most is sikerül, akkor biztosak lehetünk abban, hogy ez a helyes út. És akkor ennek tudatában készülhetünk majd a jövő évi olimpiára is.

– Ki lehet mondani a pekingi célkitűzést hangosan is?

– Egyértelműen a győzelemre készülök. Az előző vb-ken arra törekedtem, hogy legyen meg a jó eredmény, amivel talán nyerni is lehet. Most a pszichés felkészülés a legnagyobb feladat. Mondjuk ki: a Fajdekkel fogunk nagy csatát vívni. Pszichésen nagyon topon kell lenni, hogy ez a verseny a javamra dőljön el. Előtte még lesz néhány alkalom, ahol találkozunk. A moszkvai vb előtt csapdába csalt; előtte a versenyeken csetlett-botlott, ott viszont nagyon jó volt. Ébernek kell lenni.

– Hány versenyen indul a világbajnokság előtt?

– Szokás szerint hat-hét versenyen. Úgy tűnik, a hazai Szuperliga első állomásán, május 3-án hazai környezetben kezdem a szezont. Aztán biztos, hogy indulok a nemzetközi szövetség kalapácsvető-sorozatának következő négy viadalán: május 26-án Ostravában, június 14-én Rabatban, június 25-én Turkuban és július 7-én Székesfehérváron, a Gyulai Memorialon. Szeretném ismét megnyerni a sorozatot – amelybe a vb-eredmény is beleszámít. Ugyan az ígéret ellenére a város vezetésével még nem sikerült megállapodnom az idei támogatásról sem, ám van egy szponzorom, amelynek jóvoltából nyugodtabban telhetnek a napjaim. Úgy hiszem, a Nike sportszergyártó céggel kötött kettő plusz kettő éves szerződés pályafutásom végéig elkísér. Ezzel hálálták meg azt a nyolc eredményekben gazdag évet, amit eddig együtt töltöttünk, és jelezték, hogy érdemes volt maradnom. Szerencsére a szövetségen belül is rendeződtek a dolgok, olyan szakemberek irányítanak, akik tudják, kiknek érdemes lehetőséget adni. Ha most azt mondanám, hogy el szeretnék menni edzőtáborba, azonnal intéznék és mehetnék. Ilyen körülmények között sokkal jobb atlétizálni. De ahogy a fiataloknak is mindig mondom, ez nem jelenthet lazítást. Minden nap keményen meg kell dolgozni az elérendő célért.