SZPONZORÁLT TARTALOM

2019.07.09. 07:00

A berlini fal egy darabja – a remény szimbóluma

A Felsőbbfokú Tanulmányok Intézetében zajlott a 24. Nyári Egyetem.

Miszlivetz Ferenc, az iASK főigazgatója a megnyitón a Zwingerben

Fotó: FTI-iASK

1989-2019 – Harminc év múltán nagyító alatt Közép-Európa globális szempontból

Több, mint egy héten keresztül adott témát a 12 országból érkezett előadó- és kutatógárdának, valamint 22 diáknak az európai integráció és az EU széthullásának veszélyeivel kapcsolatos politikai, ideológiai, gazdasági és kulturális kérdéskör.

A fogadóországon kívül érkeztek hallgatók Bulgáriából, Szerbiából, Oroszországból és az USÁ-ból, de India, Kazahsztán, Jemen, Kamerun és Szíria is képviseltette magát a 24. Nemzetközi Nyári Egyetemen. Két éve közép-európai nézőpontból a világ ügyei kerültek terítékre, az idén az Európát megreformáló 1989-es év óta eltelt három évtizedet és bizonytalan, kaotikus jelenünket elemezték az előadók és a hallgatók globális szempontból. – Békétlenség, felfordulás van a világban, Európában különösen. Az európai projekt keresztúthoz érkezett. A feltöredezettségben azonban pozitív elem lehet, ha a különböző fájdalmakat, vélt vagy valós sérelmeket, eltérő világnézeteket nem söpörjük a szőnyeg alá. Ha látszik a különbözőség, van esély az együttműködésre. Az átmeneti korszakból, ha jól tudunk élni a lehetőségeinkkel és világosan megfogalmazzuk a saját és a közös érdekek lehetséges szintézisét, olyan társadalmi szerződés felé tudunk haladni, amely végre nemzetek feletti szintű. A berlini fal leomlása után harminc évvel a folytatásban a sérelmi politikákon felülemelkedve társadalmi gondolkodásra van szükség. A közös európai politikai térben diskurzusok folyhatnának, konszenzus jöhet létre, olyan helyzet, amelyben mégis csak úgy döntenek az európai államok, társadalmak, régiók, városok, hogy szükségük van hatékony intézményi szerveződésre, ennek az előnyeit nem szabad elveszíteni – Miszlivetz Ferenc, az FTI-iASK főigazgatója fogalmazott így a nyári egyetem idei témájával kapcsolatban. Az ő, Erhard Busek volt osztrák alkancellár és Peter Schulze, a Göttingeni Egyetem professzora vitaindítójával kezdődött a több mint egyhetes munka, amelyet hagyományosan kulturális programok gazdagítottak.

Dion van den Berg, a PAX békemozgalom európai csoportjának vezetője
Fotó: Unger Tamás

Vidéken vannak olyan történelmi városok, amelyek titkos adottságokkal rendelkeznek, és a világ legnagyobb része nem is tud ezekről. Kőszeg ilyen izgalmas terep: tele van történelemmel, segít megérteni múltunkat. Ide mindig mintha hazajönnék, mondta előadása bevezetőjében Bogyay Katalin, Magyarország ENSZ-nagykövete. Annak is hangot adott: erőcsoportokon keresztül érvényesítheti az érdekeit Magyarország az ENSZ-ben, de a közös érdek megmutatása, amit az európai uniós koordináció képes felmutatni a világban, ugyancsak meghatározó. A nemzetközi kooperációra épülő világszervezetben akkor tudunk sikeresek lenni, ha megtaláljuk a helyzetek alakításában részt vevő játékosokat, akikkel együtt tudunk gondolkodni, megjelenni, mondta.

Vitaindítója után Az átmenetek narratívái és értékelése címmel zajlott kerekasztal-beszélgetés a Bibó-teremben. Bába Iván mutatta be Emil Brix osztrák diplomatát, történészt, aki 2010 és 2015 között Londonban, 2015 januárjától Moszkvában szolgált Ausztria nagyköveteként. 2017 óta a Bécsi Diplomata Akadémia igazgatója, harminc évvel korábban fiatal aktivistaként maga is részese az átmenetnek. Az 1989-beli Közép-Európa lehetséges narratíváit úgy foglalta össze: felmerült az Európához tartozás újbóli lehetősége. Felvetette a kérdést: mire vagyunk büszkék? Adódott a válasz: a hidegháború a berlini fal ledöntésével ért véget 1989 novemberében. Közép-Európa kulturális koncepcióját kellett volna mindvégig erősíteni. És hogy harminc év után, ami egyébként nem túl hosszú idő, milyen gondokkal kell szembenéznünk a régióban? Sajátos módon visszatér az emlékezetpolitika, mint az etnikai hovatartozásunk meghatározója. Megjegyezte még: gyorsan változik az intézményrendszer, és Oroszországgal összességében nem alakított ki megfelelő párbeszédet az EU, amelyet a politikai és gazdasági küzdelem egyaránt jellemez.

Több, mint tíz országból érkeztek hallgatók az idei nyári egyetemre
Fotó: Unger Tamás

Gert Weisskirchen professor emeritus, az SPD Bundestag frakció volt külpolitikai szóvivője az 1989-től napjainkig történt fejlődésről beszélt három időszakra osztva az eltelt időt. Szerinte az ábrándok, a romantika, a felemelkedés periódusát a lépésről lépésre hanyatlás, visszafejlődés követte, azt pedig az új realizmus kora. A három korszakhoz kapcsolható történelmi eseményeket, tényeket is taglalta.

A több évtizede működő PAX békemozgalom fő törekvése a béke megteremtése, konfliktushelyzetek megoldása ott, ahol lehetséges. A segélyszervezet behálózza a világot. Európai csoportjuk vezetője, Dion van den Berg sokáig részese volt az „alulról jövő enyhülés” kampánynak, amely Európa hidegháború miatti megosztottságának felszámolását célozta a Varsói Szerződés országaiban hangjukat hallató független csoportokkal való együttműködést támogatva. Dion van den Berg 1995 óta segíti a modernkori európai történelem egyik legsúlyosabb vérengzése, a srebrenicai mészárlás túlélőinek küzdelmét, hogy igazságot szolgáltassanak a több mint 8 ezer áldozatnak. Az általa képviselt PAX szervezet pedig azért is lobbizik, hogy a holland kormány elismerje, részlegesen felelős a Srebrenicában történtekért.

Miszlivetz Ferenc, az iASK főigazgatója a megnyitón a Zwingerben
Fotó: FTI-iASK

A PAX úgy látja: veszélyben van, választóvonalhoz érkezett az európai integráció folyamatának eredményeként létrejövő európai békefolyamat – ez ugyanis az EU legalapvetőbb definíciója, így vált regionális szerveződési modellé világszerte. A folyamat sok szempontból csorbát szenvedett, nem tudott kiteljesedni, és mindkét oldalon frusztrációt okozott – ezek különösen erőteljessé váltak a 2008-tól felerősödött és 2009-től Európába is begyűrűzött világgazdasági válság kapcsán. Ahelyett, hogy az európai integráció pozitív vonásai erősödtek volna fel, a gyengébb régiók felemelése, és egyfajta szociális Európa valósult volna meg, éppen az ellenkezője történt. Egyre több embert foglalkoztat a bizonytalan jövő. A mozgalom forgatókönyveket fogalmazott meg, „provokálva” az európai polgárokat is, hogy gondolkodjanak el a jövőjükről. Az Európa 2040 lehetséges négy forgatókönyvét tavaly novemberben és decemberben 52-en dolgozták ki Utrechtben, Belgrádban és Kijevben. Szerdán délelőtt Dion van den Berg mutatta be őket, majd a nyári egyetem diákjai – bolgár, indiai, georgiai, szerb fiatal is megszólalt – mondták el véleményüket a forgatókönyvekről. Végül diákokból alakult munkacsoportok szimulációs workshopon dolgozták ki a forgatókönyvekkel kapcsolatos feladataikat.

A szcenáriókban közös: bizonytalan, hogy megmaradnak-e az ún. „európai” értékek, úgy, mint a demokrácia, tolerancia, szolidaritás, vagy az emberi jogok tisztelete, valamint, hogy a további integráció vagy éppen ennek az ellenkezője valósul-e meg. A „Paranoid Android” elképzelés szerint az EU mint békefolyamat már új definíciót kapott, polgárai biztonságára és stabilitására fókuszál. Hasonló egy szuperállamhoz, technológiai eszközei révén teljes kontrollt gyakorol. Célja, hogy határai biztonságát szavatolja, távol tartsa a migránsokat. A második – az Európai Egyesült Államok – forgatókönyve szerint az EU mint békefolyamat gyarapodik, az európai államok föderációjává válik. Az együttműködés nemcsak mélyül, hanem kiszélesedik, a Nyugat-Balkán országai és Ukrajna is csatlakozik, az Egyesült Királyság visszatér. Míg belülről az EU békefolyamatként fellendülést, biztonságot, demokráciát adott tagállamainak, kifelé nem ítéli el az erőszakot. Ezért lehet, hogy a Közel-Keleten és Afrikában számos illiberális rezsim súlyosan megsértheti az emberi jogokat és elnyomó lehet. Az „East, West, North Best” forgatókönyv szerint az EU helyére számos regionális hálózat lép. Ezek közül az Észak Európai Unió a legmeghatározóbb, ez prosperál majd. Az európai értékek ettől függetlenül nem szűnnek meg létezni. A továbbiakban nem lesz strukturális EU együttműködés a kül-, a biztonság- és a védelmi politikában, az igazságszolgáltatásban és a belügyeket tekintve. A „Mindenki mindenki ellen” szcenárió szerint az EU és a NATO is széthullik. Az egyes államok rövid távú biztonsági és gazdasági érdekeik mentén cselekednek, ad hoc módon, opportunista alapon működnek csak együtt. A nemzetek szintjén gyakori lesz a társadalmi nyugtalanság, a dzsihadizmus, a leválási törekvések, világszintű a feszültség és konfliktusok.

Az Európa Házban lépett fel a Kanizsa Csillagai cigány hagyományőrző együttes Fotó: Ohr Tibor

Steve Austen, a Felix Meritis amszterdami alapítvány vezetőjeként 1966 óta aktív Európa közéletében, a művészetekre, az örökségre, a kulturális politikára, a civil társadalmi ügyekre koncentrál. „A Soul for Europe” vagyis a „Lelket Európának” testület vezetőségének tagja. A kezdeményezés összekapcsolja és mobilizálja az állampolgárokat és az európai demokratikus intézményeket annak érdekében, hogy a kultúrán keresztül erősítsék az Európáért és a demokráciáért való felelősségvállalást. Az európai identitás erősítése a kultúrán és az oktatáson keresztül valósulhat meg – a nyári egyetem szerda délutáni szekciójában erről is sok szó esett. Úgy fogalmazott: „Ha azt akarjuk, hogy az EU integrációs folyamata sikeres legyen, akkor kulturális folyamatként kell definiálni, ami azt jelenti, hogy minden egyes uniós polgárt komolyan kell venni, a kisebb és nagyobb kulturális intézmények egyaránt felelős résztvevői az integrációnak. A kultúrához való hozzáférés pedig alapvető joga minden uniós polgárnak.” Dion van den Berg hozott egy kis darabot a berlini falból a nyári egyetem diákjainak, ő maga bontotta ki 1989 novemberében. Szenvedélyes hangú előadásában kiemelte: a hidegháború idején a kettéosztott Berlin Európa megosztottságának és az elnyomásnak egyik fő szimbóluma volt – a fal darabját a remény szimbólumának nevezte. A fal leomlása után két egymásnak ellentmondó jelenség alakult: a demodernizáció, valamint az alulról felfelé irányuló igény a demokráciára. Az előbbivel jár a közös európai tér zsugorodása, a nyomás alá került média, az, hogy gyakran fenyegetve érzik magukat a háborús térségekben dolgozó humanitárius segítők. Az utóbbi harminc évben a hidegháborútól eljutottunk az emberi biztonság fontosságáig, majd vissza: most a nemzetbiztonsági kérdések a hangsúlyosak. Antiterrorista, antimigrációs és stabilizációs stratégiákat dolgoznak ki az országok, újjáéled a tiszta nemzetállam eszménye. Az állampolgári aktivitást, szerepvállalást kulcsfontosságúnak nevezte, végül kérdést tett fel, ami szerinte több figyelmet érdemelne: vajon az EU beváltotta-e az újonnan csatlakozott államoknak tett ígéretét a hidegháborút követően. A következőkben napirendre került még az emlékezetpolitika, a fenntarthatóság és a társadalmi rugalmasság, regenerálódó képesség kérdése és az is, milyen ma európai polgárnak lenni, érintve a transznacionalizmus, a szuverenitás, az európai identitás kérdéseit. (x)

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában