Martin Mitterhumer: Szeretem a munkámat, én ebből töltekezem

Az évek alatt termelési területét, technológiáját és tevékenységi körét is bővítő cég élén nem új keletű a sikere, és nincs még negyvenéves. Nem jött korán az elismerés? Hogy érzi, a helyén van?

Abszolút. Ami a cég tevékenységét illeti: még nem egészen az, amit elképzeltem. Jó úton járunk, de lényeges fejlődési potenciál rejlik még a PNH-ban. A sikerre visszatérve: egyáltalán nem hullt az ölembe, megdolgoztam érte. Fokról fokra haladtam előre, egyik tapasztalástól a másikig, megtorpanásokkal és újrakezdésekkel, kemény munkával. Gyerekkorom óta bennem volt: szeretnék valamit alkotni, létrehozni. Huszonhárom évesen már körvonalazódott az irány. Gyakran eszembe jut az arisztotelészi mondat: „Az egész több, mint a részek összessége.” Azonosulni tudok a bölcsességgel, hiszen mindezt megéltem. És bár szép eredményeink vannak, még nem vagyunk a célnál.

Korábban úgy fogalmazott: soha nem dől hátra, ez ugyanis megállást jelentene, az pedig visszalépést. Változatlan a helyzet ezen a téren?

Alapvetően igen, de jóval strukturáltabbak a mindennapjaim. Jobban tudok már priorizálni, az időmmel gazdálkodni, eldönteni, mibe fektetek és mibe nem energiát. Ide tartozik a feladatok, felelősségi körök felosztása is. Igazi mérföldkő volt eljutni erre a pontra, hiszen sok minden foglalkoztat: a technológiai megoldások, fejlődési útvonalak. Koncentrálnom kell a másik vállalkozásomra is, egy orvostechnikai eszközökkel foglalkozó startupra, amelynek alapító-tulajdonosa vagyok. Ami változatlan: mennyiségben, dinamikában, minőségben is a maximumra törekszem, az egyes területekért felelős kollégáktól pedig ugyanezt várom el. A lehető legkevesebb energia-befektetés mellett a lehető legtöbb szükséges feladatot elvégezni – a hatékonyság tekintetében ez a mottóm.

Divatos szó manapság a reziliencia. Lelki ellenálló képességünkre szükség van, hogy kreatív választ adjunk a nehéz helyzetekre. Ön hogy birkózik meg a krízishelyzetekkel?

Számtalan helyzetben szükség van arra, hogy rövid idő alatt talpra álljunk. Az elmúlt év számunkra is rengeteg kihívást tartogatott. Most a koronavírus okozott zavart, máskor más, nem teszek ezek között különbséget. Menni kell tovább, és fontos, hogy a célt sose tévesszük szem elől. Azt is érdemes megemlíteni: a siker ritkán egyszemélyes történet. Hogy sporthasonlattal éljek: a Forma-1 versenyzőinek csúcsteljesítménye, de még egy profi maratonfutó sikere is csapatmunka.

A Hegyháton talált párra. Óvja a magánéletét, azt azonban elárulta, másfél éve gyermekük született a feleségével.

Matteóval, a kisfiammal igazi kihívás az élet: minden nap újat hoz, olyat, amire rácsodálkozom, amivel addig nem találkoztam. Családapa, de főleg olyan édesapa akarok lenni, aki jelen van a gyermeke, a családja életében. Ingázom Ausztria és Magyarország között, de itt, Vasváron töltünk több időt. A munkahelyen és a magánéletben adódó kulturális különbségeket is meg kell említenem – mióta a fiam megszületett, benne találkoznak ezek igazán. Rajongok a síelésért és a zenéért. Az előbbi kimaradt tavaly, pedig szakképzett síoktató vagyok, de a másikra sem jut időm. Bár, ha jól meggondolom, arra van időnk, amire szakítunk. Én azzal foglalkozom, amit rendkívüli módon szeretek, és ebből töltekezem. Ezáltal tudom a családdal töltött időt is igazán élvezni.

Hol tart majd tíz év múlva Martin Mitterhumer és az általa teremtett cégbirodalom?

Jól fut majd a PNH szekere, prosperáló céget képzelek el. A siker komoly felelősség is. Eddig úttörő munkát végeztünk, a hangsúly a növekedésen és a fejlődésen volt. A következő években továbbfejlesztjük és finomítjuk a már bevezetett folyamatokat. Az elért eredményekből nem engedhetek, hiszen sok mindenkiért felelek.

Kiemelt képen: Martin Mitterhumer: A siker ritkán egyszemélyes történet