Páratlan a koncepciózus város- és vidékfejlesztés

Egy éve ünnepi hangulatban az intézet 5. születésnapjára készült Képes Könyv KRAFT Kőszeg megjelenése kapcsán beszélgettünk. Ünnepi perceket bőven tartogatott a 2021-es év is: például amikor a KRAFT-konferencia részeként megnyílt a Hankiss Elemérről elnevezett központ és kutatóarchívum a Festetics-palotában és bemutatkozott a Pannon Irodalom és Művészetek Háza. Ilyen volt a diplomáciai minicsúcs is a 26. nyári egyetemen, vagy a december 6-i Hanuka ünnepi gyertyagyújtás a Jurisics-téren, csakúgy, mint a hírek, hogy előrelépés történt a Bálház felújításában és több mint 12 milliárd forintos KRAFT-fejlesztésről döntött a kormány: 2023-ra új Tudásközpont lesz az egykori MÁV Gyermekotthonból. 

– Valóban, belakja az intézet a Festetics-palotát azzal, hogy odaköltözött a Hankiss-archívum. Ahhoz viszont, hogy érthető legyen, hol tartunk most és mi az említett nagyberuházások értelme, távolabbról indítok: a KRAFT, mint regionális fejlesztési projekt hálózatosodásától, a Kőszeg KRAFT-tól az egész Nyugat-Pannon régióra fókuszáló Pannon KRAFT-ig. Eddig a vágyak, törekvések szintjén jelent meg a regionális fejlesztés lehetősége, most már konkrét stációi vannak. Az egyik a Szigetköz–Csallóköz projekt, amelyre februárban kaptuk meg a támogatást az Innovációs és Technológiai Minisztériumtól. Nyár közepén indult el a kutatásokon alapuló, fejlesztésorientált projekt, ami a csodálatos adottságokkal rendelkező térség határokon átívelő, fenntartható és mintaadó területfejlesztési példává válását célozza. 

Multi- és interdiszciplináris komplex feladatról van szó, az intézet munkatársainak nagy része dolgozik most ezen, több terület kutatói bekapcsolódtak a munkába. Ez lesz az első olyan fejlesztési tanulmány, amit már nagyobb regionális összefüggésrendszerbe szeretnénk beleágyazni. Ehhez az eddigitől eltérő intézményi együttműködésre van szükség: hálózatos működésnek kell felváltania az elavult modellt. De ide kapcsolódik a körkörös gazdaság témájában elindított Kőszeg–Manhattan Project is, ami a City University of New York és a kőszegi FTI-iASK együttműködésében valósul meg, és egy kreatív európai kisváros globális szerepvállalási lehetőségeire ad példát. Továbbmegyek: arra törekszünk, hogy mind a múlt hálózatait (történelem), a jelen hálózatait (városok, tudásközpontok, bor- és gasztro-turizmus) és a jövő perspektíváit összekapcsoljuk. A régióban működő egyetemek egyre jobban hajlanak arra, hogy a kihívásokra együtt keressék a választ, és az új együttműködés alapjai teremtődtek meg a Pannon Városok Szövetsége tagjai között is arról, hogy a komplex közös fejlesztési stratégia felé mozdulnak el. Ez az intézet legújszerűbb teljesítménye. 

Persze, sok mindennek történnie kell még, hogy az elképzelések szárba szökkenjenek. E tekintetben a volt MÁV Gyermekotthon nemzetközi, elsősorban közép-európai kisugárzású és vonzerejű új tudásközponttá alakítása a KRAFT-programban különösen izgalmas és új dimenzió, ami túllépi a város határait, a „mini Oxfordként” elhíresült vízió megvalósulása felé mutató első nagy lépés. A leendő kutatási-fejlesztési központba költözik és fejlődik a Pannon Egyetem kőszegi kampusza és itt kaphatnak helyet a csatlakozni kívánó egyetemek telephelyei. Felmerült egy nemzetközi doktori iskola terve is. A V4-országokból érdeklődő intézményekkel egy újabb szint jöhet létre. Az új tudásközpont harmadik szintje pedig globális: a lehetséges együttműködés az ENSZ Egyetemmel (United Nations University), ami az ENSZ kutatással és posztgraduális képzéssel foglalkozó globális szervezete Tokió székhellyel és több európai kampusszal. Ez utóbbi a várost, a nyugat-magyarországi régiót és egész Magyarországot feltenné a tudásközpontok világtérképére. 

A professzor a zsinagógát említi még, amelynek rekonstrukciója néhány héten belül befejeződik. Kulturális központ lesz, amit igény szerint vallási szertartásokra is lehet majd használni.

– Tavasszal terveink szerint koncerttel és kiállítással fogadhatjuk a megnyitón a nagyközönséget ebben a csodálatos épületben. A felújítása nemcsak azoknak szól, akik zsidó identitással élnek, hanem a kulturális sokszínűséget is hirdeti. Az értékőrzés az általunk publikált könyvekben is tetten érhető. Történész kollégáink szerkesztésében ez évben is kiemelkedő munkák születtek. Hisszük, hogy nagyon fontos megmutatni a múlt értékeit, különösen, ahol olyan erősen vannak jelen, mint Kőszegen és Nyugat-Pannóniában. Magyarország büszke ezekre a településekre, a kormány pedig támogatásáról biztosította ezt a munkát, beleértve az épületek és városrészek rehabilitálását. 

A KRAFT-program keretében felújított kőszegi épületekkel kapcsolatban sokan szkeptikusak voltak. Most mintha a kétkedő hangok gyengébbek lennének, mint azoké, akik örülnek a fejlődésnek. A szkepszis és passzivitás helyét mintha átvenné a tenni akarás és a hit. Bár sokszor éreztük, hogy elhúzódnak a munkák, mégis van egy töretlen ív. 2014-ben leraktuk javaslatcsomagunkat a Miniszterelnökségnek, és az épületek, amiket kijelöltünk, egymás után újulnak meg. Páratlan ez a koncepciózus város- és vidékfejlesztés úgy, hogy épületek újulnak meg új tartalmakkal és ezek a tartalmak egymással összefüggenek. 

Hagyták beszélni a történeteket 

Rendhagyó zenés online könyvbemutatóra hívta kedd este az érdeklődőket a Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete: megjelent a Beszélő városok sorozat Kőszegi történeteket feldolgozó 2. kötete Kőszegi polgárok címmel.

Mátay Mónika történész, az FTI-iASK kutatója, a kötet szerkesztője mellett három szerzőtársa – Bokányi Péter irodalomtörténész; Söptei Imre levéltáros és Mizsei Zoltán egyházzenész –, valamint Bariska István történész, levéltáros; Pók Attila történész; Tokaji-Nagy Erzsébet könyvtáros, kutató ültek az asztal körül Miszlivetz Ferenc főigazgató társaságában. Ahogy a bevezetőben is elhangzott, a könyvben az alapkutatásokat olvasmányos, „fogyasztható” formában tálalták, az egyes kőszegi sorsokat a nemzeti, nemzetközi narratívába integrálva; keresve a kapcsolódási pontokat Kőszeg és a környező világ között. Mátay Mónika úgy fogalmazott: arra törekedtek, hogy feltárják a kapcsolati hálókat, amelyek mozgatták az itt élő embereket. A könvvbemutatón megszólalásaikkal a kötetre jellemző komplex történelemfelfogást végig közvetítették. 

A szakaszokra (történetekre) tagolt könyvbemutatón Kiss János altábornagy, a magyar antifasiszta mozgalom kiemelkedő alakjának, az ellenállási mozgalom kőszegi mártírjának sorsa, városhoz való kötődése adott témát elsőként. Kiss Jánost 1945 decemberében ünnepélyesen újratemették, erről filmhíradórészletet láthattak a résztvevők. Pók Attila a magyar emlékezetpolitikában helyezte el a „bátrak legbátrabbikát”, Bariska István arra válaszolt, milyen lelkiállapotban indulhatott Kiss a végzetes vállalkozásra, hogy csatlakozzon a legfontosabb 2. világháborús ellenállási mozgalomhoz. 

Másodikként egy belvárosi épület, a Hősök Tornya került szóba. A historizáló, ám nem túl régi épület 1932-re készült el. Májusi átadóján ünnepelték az 1. világháborús hősöket, a Jurisics-féle ostrom hőseit a 400. évfordulón, de emléket állítottak a trianoni döntésnek is. Az esemény a történelmi/politikai megemlékezésen túl a város gazdasági fellendítését is célozta: a török ostrom évfordulója féléves rendezvénysorozattal járt együtt, ami sok érdeklődőt vonzott Kőszegre, idegenforgalmi elrugaszkodás volt ez Kőszeg részéről, hallottuk Söptei Imrétől. 

A történetek felidézésben Széchy Máriáé következett: Wesselényi Ferenc nádor özvegyét, Gyöngyösi István A Márssal társalkodó murányi Vénusz című 18. századi elbeszélő költemény hősnőjét Kőszegen a Szent Jakab templomban temették el. Bokányi Péter irodalomtörténeti vonatkozását idézte meg. Bariska István a levéltárrendezés közben tett felfedezését mesélte el: számlákon talált olyan neveket, amelyeket történelmünk a felkeléshez köt. Az egyik vendéglőben, a Struccban jöhettek össze annak alakjai – így kapcsolódik a Wesselényi-összeesküvés egyik szakasza Kőszeghez. Söptei Imre arról beszélt, miért töltött Széchy Mária éveket Kőszegen. 

Helyi zenéhez, zenészhez, hangzáshoz kapcsolódó történetek is helyet kaptak a könyvben: Kárpáti Sándor Trianon című darabját zenei elemzéssel tűzdelt rendhagyó premieren mutatta be Mizsei Zoltán. 

A folytatásban Mátay Mónika a város gazdasági örökségét is megidézte a Szabadváry-család kapcsán: A szappangyártól az akadémiáig című fejezet a kőszegi születésű Szabadváry Ferenc vegyészmérnök, egyetemi tanárról (is) szól. Rá unokája, Örsi Gábor emlékezett; tudománytörténeti jelentőségét pedig Görög Sándor Széchenyi-díjas magyar kémikus, gyógyszerkutató, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja méltatta, aki Szabadváryhoz hasonlóan a kőszegi bencés gimnáziumba járt. 

Széchényi Ferenc gróf (a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár megalapítója, Széchenyi István édesapja) életpályája is szorosan kötődik Kőszeghez. Tanulmányai befejeztével 1776. decemberétől a kőszegi kerületi tábla ülnöke lett. Ott tartózkodásának jelentőségére Söptei Imre világított rá: egyike volt azoknak a Dunántúli Kerületi Táblánál dolgozóknak, akik „megfertőzték” a várost az új eszmékkel. Zenekart tartott a városban, munkájukhoz kottákat vásárolt. A szabadkőműves mozgalom vezető férfija volt, sokakat vonzott be a mozgalomba, a városban ismerősöket, barátokat is szerzett magának. 

A könyvbemutató utolsó része a jövőt járta körül. A századfordulón divat volt jövőt vizionáló képeslapokat nyomtatni, ezt ihlette a technikai fejlődés is. E jövővízió egyik mozzanata Kőszegen a mozi története – a mozi éppen a megújuló Bálházban kap majd helyet. Ludwig Béláról, aki 25 éven át vezette, Söptei Imre beszélt. Tokaji-Nagy Erzsébetet az olvasó szempontjából kérdezte Mátay Mónika. Szerinte a történetek közelebb visznek a városhoz, erősítik az identitást. Kőszegi zenék és szövegrészletek gazdagították az estet Mizsei Zoltán, Uwe Scheer és Scheer Bernadett előadásában. 

Azt már Miszlivetz Ferenc tette hozzá: intézetük műhely, amelyből kiforrottak ezek a kötetek. A módszer a hely lényegét, üzenetét, lehetőségeit mutatja be olyan embereken keresztül, akik között nem keresik szándékosan a kapcsolatot, hanem hagyják a történeteket, a házakat beszélni. – Sokáig hallgattak ezek az emberek, ezek a házak. Azzal, hogy „megszólalnak”, a város színes múltját mutatják meg.