A Hídvégi Víg Nők bohózatokban otthonosak

2007-ben kezdte felépíteni a helyi közösségeket, előtte tanított a falubeli iskolában. Voltak, akik nem tudták elképzelni, mit fog csinálni, mivel tölti ki a napi nyolc órát. Ritának folyamatosan bizonyítania kellett, hogy megérdemli a fizetését. A daloskört akkor már két éve ő vezette. Létrehozta a kézimunkakört, a KABARÁT gitárklubot, újjászervezte a nyugdíjasklubot, szervezett tornacsoportot, tánccsoportokat gyermekek és felnőttek számára. A művelődési ház csoportjai elmaradhatatlan szereplői a rendezvényeknek. A Hídvégi Víg Nők nyugdíjas színjátszói ismertebb kabaréjeleneteket adnak elő. A fiatalok Ra-Csa-Do-Ki csoportja karantén-jeleneteket próbál Bognár Stefánia rövid történeteiből, melyekben két vírus párbeszédeit halljuk. A jelenlegi járványhelyzetben még nem tudják, mikor lesz alkalmuk bemutatni. A művelődési házban a vasvári zeneiskola kihelyezett tagozata működik, mert fontos, hogy a gyerekek helyben kapjanak lehetőséget a hangszeres oktatásra. Rita a Dr. Kiss Gyula Baráti Körtől 2019-ben oklevelet kapott a közösségi kultúráért végzett munkájáért.

Sokféle siker van, sokféle ember, akik különböző módon eredményesek. Ha van sikerem, az főleg a csoportok kitartó munkájában mérhető. Vagy abban, hogy az itt élő emberek elfogadják és kedvelik, amit számukra nyújtani tudok, vagy abban, hogy sikerült valamit az igényeiknek megfelelően megszerveznem. A közművelődési tevékenység csak kölcsönösségi alapon lehetséges – mondja. – Az én munkám különösen ilyen, minden attól függ, hogy milyen mások hozzáállása. Egyedül nem megy.

Rita különösen tiszteli azokat, akik rendszeresen járnak a csoportokba, mert ők a szabadidejük egy részét arra fordítják, hogy másoknak örömet szerezzenek. Ismeri az itt élőket, tudja, hogy ki miben jó, ki mit tud hozzátenni a közösségi élethez. Ez is egy lépés a sikerhez vezető úton. És fontosnak tartja, hogy az ember tudjon rugalmas lenni, gyorsan reagálni egy adott helyzetre. Ezenkívül jó kapcsolatokat kell ápolni kifelé is, befelé is, így lehet összetartó közösséget kovácsolni.

A közművelődési tevékenység csak kölcsönösségi alapon lehetséges. Az én munkám különösen ilyen, minden attól függ, milyen mások hozzáállása. Egyedül nem megy.

– Próbáljuk túlélni ezeket az időket, igyekszem tartani az emberekben a lelket. A karantén ellenére sem szakadunk el egymástól. Keressük egymást, ezzel is jelezve, hogy fontos a másik. Lehet, hogy évekig köztünk lesz a vírus. Valószínűleg újra kell majd építeni a közösségeket, lesznek lemorzsolódások, de ez normál körülmények között is létező jelenség – mondja Rita, akit arról is megkérdeztünk, milyen a fényes és árnyékos oldala annak, hogy Borsits Zoltán polgármester felesége. Azt felelte, könnyebb így az intézmény működtetése, hiszen közvetlenebb a kommunikáció a faluvezetés és a művelődési ház között. De szerencsére Rábahídvégen a polgármester meggyőződésből pártolja a kultúrát, nem a felesége miatt. Az érem másik oldala, hogy mindkettejük életében a hivatás felülírja a magánéletet, és ennek gyakran a család látja kárát, mivel kevés idő jut egymásra és a gyerekekre.

A házaspár két felnőtt gyermeknek örül: Botond 30, Fanni 27 éves, Budapesten élnek. Rita a nevelés sikerének érzi, hogy megállják a helyüket, és saját eredményeket vívtak ki maguknak, annak ellenére, hogy nem kényeztették el őket. Amíg a gyerekek itthon laktak, ők is benne voltak a falu vérkeringésében.