A hivatása az élete

Dr. Hende Lívia azon kevesek közé tartozik, akik gyermekkoruk óta tudatosan készültek arra a bizonyos pályára. A ma már három szakvizsgával rendelkező orvos tisztán emlékszik rá, melyik volt az a pillanat, amikor megpecsételődött a sorsa. – Tél volt, talán január, és otthon voltam egyedül betegen. Helyettesítés miatt egy számomra addig ismeretlen doktornő érkezett megvizsgálni, és pillanatok alatt elvarázsolt. Pont pályaválasztás előtt álltam, így hát beadtam a jelentkezésemet a Nagy Lajos Gimnázium fizika-biológia szakára. Jó tanáraim voltak, szerettem, a célom továbbra is ugyanaz volt. Már az általános orvosi kar ötödévét jártam, amikor úgy döntöttem: gyermekorvos helyett inkább fül-orr-gégész leszek – mesélte. Azt mondta, nem bánta meg a döntését: annál jobban lételeme a pörgés, mint hogy laborleletek felett üljön. A fül-orr-gégészet műtétes szakma, ráadásul folyamatos továbbképzést igényel. Szorgalmasan haladt felfelé a ranglétrán: először felnőtt, majd gyermek szakorvosként szolgált, közben pedig még szakvizsgázott audiológiából – hallástanból – is.

Az újabb fordulópontot fia születése hozta el pályája során. A kórházból ment szülési szabadságra, de már nem oda tért vissza. – Otthon azon gondolkodtam, én nem akarom, hogy a gyermekem megkérdezze tőlem, ma hol alszik. Úgy döntöttem, hogy nekem ő az első. Éppen akkor volt üresedés a Madentko Klinikán Hodács doktor úr mellett. Elvállaltam, azóta együtt csináljuk a fül-orr-gégészeti rendelést.

Lélekbúvárnak is kell lenni

Dr. Hende Lívia szerint sikerének titka a céltudatosság, a kitartás, az alázatos munka és a precizitás. Legalább ilyen fontosnak tartja azonban azt is, hogy a betegben meg kell (tudni) látni az embert, szót kell érteni a pácienssel. – Többször érzem magamat pszichológusnak, mint fül-orr-gégésznek. A lelki problémák bizony okozhatnak testi tüneteket: szorító torkot, szédülést, fülzúgást. Mindig elbeszélgetek a betegekkel, ha a helyzet úgy kívánja, lélekbúvár vagyok. Általában aztán ki is derül, hogy mi a probléma és megkönnyebbülve távoznak a betegek – mondta. Szólt arról is, az internet nagy átka, hogy sokan a diagnózissal a kezükben érkeznek a rendelőbe. – Nem győzöm elégszer elmondani, hézagos félinformációk vannak fent a neten, mindenki azt olvas ki belőle, amit akar. Van, hogy külön művészet lebeszélni a pácienst arról, hogy nem is az a baj, amit bebeszélt magának. Ennyivel nehezebb ma a szakma, mint régen – fogalmazott.

Szépészeti beavatkozásokat is végez

Másfél évtizeddel ezelőtt, szintén egy téli napon aztán új fordulatot vett az addigra már a szakmájában elismert, a betegek körében kedvelt szakorvos élete. Egy hirdetésben olvasott a végleges szőrtelenítésről, gondolta: kipróbálja. Délelőtt még egy pécsi szépségszalonban volt, este már a sajátját tervezte. Amikor megkérdezte tőlem a kozmetikus, hogy miért nem csinálok ilyet Szombathelyen, nem vettem komolyan. Mire hazaértem, meggondoltam magamat, eldöntöttem: létrehozok egy szalont és ez a szolgáltatás lesz a fő profilja. Három hónap alatt a semmiből, mindenféle pénzügyi tapasztalat nélkül építettem fel a Lívia szépségszalont – emlékszik vissza. Ma már jóval speciálisabb, modernebb szépészeti beavatkozásokat kínálnak. Amelyik kezelésekhez tű kell, azt a mai napig ő csinálja – szívvel, lélekkel, szakértelemmel. Orvosi hivatását soha nem adná fel, de azt mondja: most így teljes az élete.

Többször érzem magamat pszichológusnak, mint fül-orr-gégésznek. A lelki problémák bizony okozhatnak testi tüneteket: szorító torkot, szédülést, fül- zúgást. Mindig elbeszélgetek a betegekkel, ha a helyzet úgy kívánja, lélekbúvár vagyok.

Dr. Hende Lívia