A kérdező ember egy idegen világban és a genetika elfeledett atyja

Hankiss Elemér szociológus, filozófus, irodalomtörténész örökségéről és Festetics Imre – a genetika Mendel előtti megalapozója – emlékére rendeztek tanácskozást kedden az Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete (FTI-iASK) szervezésében.

Rejtélyekkel fognak megismerkedni ezen a délelőttön, ígérte a kőszegi szimpózium egyik házigazdája, Kondor Katalin a Zwingerben összegyűlt közönségnek. Miszlivetz Ferenc professzor, a FTI főigazgatója köszöntőjében arról beszélt: bár hároméves az intézményük, mégis, mintha újjászületne: ars poeticájuk, miszerint a tudományterületeket akarják összekapcsolni a világ minél jobb megértése érdekében, a köztük lévő szoros együttműködés jegyében, az elmúlt hetek előadássorozatával, mely a kvantummechanika és a társadalomtudományok kapcsolatát kezdte feltérképezni, szintet lépett. – Éles határokat emelt a tudomány a különböző diszciplinák között. Az FTI-iASK és a Pannon Egyetem arra vállalkozott, hogy e merev határokat lebontsa – fogalmazott a kőszegi kampusszal rendelkező Pannon Egyetem rektora, Gelencsér András. Dudits Dénesnövénygenetikus, akadémikus kiemelte: a jövőre esedékes Festetics-emlékévben megemlékező konferenciát terveznek a Magyar Tudományos Akadémián is.

Festetics birkáitól Bateson csirkéiig jutott el előadásában Poczai Péter növénybiológus, a Helsinki Egyetem kutatója. Mint mondta: Festetics munkásságának alapja egy évezredes alapkérdés: mi öröklődik és hogyan? Megválaszolásában egy 200 éve bekövetkezett magyar vonatkozású fordulatot mondott el. Tisztázta: a genetika első modellszervezetei nem Mendel borsói, hanem Festetics juhai voltak. Mendel nem idézte elődjét, gróf Festetics Imrét, aki az átöröklés általa matematikailag bizonyított fontos alapelveit Brünnben már 1819-ben közölte, pedig ismerhette a gondolatait. A juhnemesítő kőszegi,kőszegpatyi nagybirtokos híres téziseit A természet genetikai törvényei címmel tette közzé. Korát meghaladva felismerte az öröklődés fontos alapelveit. Megfogalmazta a mutáció alapelvét, és elsőként használta a genetika kifejezést az átöröklés tudományának megnevezésére, megelőzve ezzel William Batesont, aki csirkékkel végzett kísérletei során próbálta megérteni a genetikai törvényeket.

Festetics és a genetika kulturális üzenete címmel Szathmáry Örs evolúcióbiológus tágabb kontextusba helyezte az addig elhangzottakat. Egy kiragadott példa az általa elmondottakból: a klasszikus genetikai megközelítés szerint két kijelentésből – „az orromat az apámtól örököltem” és „az órámat az apámtól örököltem” csak az egyik, jelen esetben az első fontos a genetika számára – az utóbbi nem érdekes. Az élővilágban azonban nem csak mi tudunk javakat örökölni a felmenőinktől. Ha a hódok egy generációja várat épít, azt megörökli a következő generáció. Továbbá: ha a génekben mutáció, változás van, az is öröklődni tud. Szerinte a „100 millió dolláros kérdés” az: ha egy hód a vár konstrukciójában hibát vét, és az új változat jobb, mint a korábbi, akkor van-e mód arra, hogy a következő generáció, amikor várat épít, a jobb konstrukciót építi, dacára annak, hogy a génjei nem változtak. Kérdés, hogy az ökológiai öröklődésnek ez az erős formája, amely az embernél létezik, megvan-e az állatoknál is.

Binder Károly zongoraművész Han(g)kiss improvizációival hangolódtak a vendégek a tanácskozás délutáni fejezetére, amely bőséges impressziókkal, továbbgondolásra szánt fontos mondatokkal, zenei és vizuális élményekkel látta el a közönséget, azokat is, akik kevésbé ismerték Hankiss Elemér Széchenyi-díjas szociológus, irodalomtörténész, filozófus szerteágazó munkásságát. Tisztelői kötetben emlékeznek a mélyen humanista európai gondolkodóról, akiirodalomtörténészként kezdte a pályáját, elkötelezte magát a strukturalizmus mellett, majd szociológusként alkotott nagyot, de filozófiával és antropológiával is foglalkozott, hatalmas szellemi kincset hagyva maga után.

– Vannak emberek, akikért érdemes élni, ő ilyen volt. Velünk van most is, olyan szemléletet adott, ami mindig érvényes marad. A szellemi haza, a finom emelkedettség, az értelmet adó együttlét, ezt éreztük a társaságában. Az, hogy most Kőszegen lehetőségünk van a szellemi, erkölcsi együttgondolkodásra, neki is köszönhető – jelentette ki Miszlivetz Ferenc, aki sokáig volt Hankiss Elemér munkatársa.

A Hankiss-emlékkönyvet Takács M. József író szerkesztette; Agárdi Izabellával, az FTI-iASK tudományos munkatársával együtt mutatták be a konferencián. Sokan sokféleképpen mesélték el Hankiss, a polihisztor, a posztmodern, reneszánsz emberként tisztelt tudós életét mozaikszerűen felvillantva aspektusokat. A megismerhetetlenség érzését emelte ki vele kapcsolatban Agárdi Izabella, ahogy többen is a szerzők közül: Szilágyi Ákos például „személyes megfoghatatlanságáról” ír. Titokzatos, zárkózott és zavarbaejtő, aki minden élethelyzetben idegen volt, szellemi és intellektuális magány jellemezte, ám a gondolatai inspirálóak – írják róla. Másképp gondolkodik erről Kondor Katalin, a Magyar Rádió korábbi elnöke. Szerinte nyitott ember volt, hisz minden véleményében, irodalmi történetében ő maga is kitárulkozott, a gondolatait akár még fésületlenül is előtárta.

A személyes emlékezéseken túl tanulmányok, interjúrészletek szerepelnek a kötetben, életének kőszegi vonatkozásairól is olvashatunk. Takács M. József alapvető fontosságú hankissi gondolatnak nevezte a szabadságról alkotott metaforáját, miszerint a szabadság olyan, mint egy állandóan beomlani készülő bánya: nap mint nap küzdeni kell a megerősítésért. A kötetből kiemelt két dokumentumot – nyílt levél egy miniszterelnökhöz és levél egy köztársasági elnökhöz –, melyek a politikai táborok mellett el nem kötelezett, a politikában az erkölcsi tartást, a tisztességet alapvetőnek gondoló Hankissról vallanak. Néhányan a kötetben felkért szerzők és azok közül, akiket a színes tudósegyéniség inspirált a konferencián beszéltek Hankiss-élményükről. Fűzfa Balázs irodalomtörténész például Hankisstól (is) tanulta: az irodalmi műveknek, és általában a dolgoknak többféle értelmük lehetséges. Az irodalom a különbözőséget és az abban rejlő gazdagságot mutatja meg nekünk. Csepeli György szociálpszichológus Hankiss értékkutatásaira utalt: – Amit ő észrevett a ’80-as években: a magyar társadalmat átjárja az értékek hiánya, ezen keresztül a közösség és a hősök hiánya. A munkássága azzal, hogy a hiányt állította középpontba, a mai napig feladatot ad a közösségi társadalom létrehozására, amelyet nem az üres individualizmus jár át. Vecsei Mártonnak, az iASK Hankiss Központja munkatársának „közeli ismerősévé” vált a tudós – az elmúlt években a szellemi hagyatékát kutatta, az emlékkönyvben a hagyaték feltárásáról írt.

A konferencián bemutatott másik kiadvány, a Magyar Tudomány folyóirat kötetének címe: Tudományon innen és túl: Hankiss-örökség. A különszám szerzői: Vitányi Iván, Kerekes Sándor, Bokányi Péter, Csepeli György, Sümegi István, Mátay Mónika, Pók Attila és mások. A szerzők saját tudományterületük felől közelítenek a Hankiss-örökséghez, kutatási eredményekről számolnak be. Pók Attila történész szerint Hankiss életpályának lényege a Hamlet-probléma. Azt kutatta egész életében, hogy az emberi pszichében zajló folyamatok és az egyéni társadalmi cselekvés között milyen a viszony. A történészek igényességet tanulhattak tőle és azt is: azonosulni kell a témával, és be kell vallani, ha csak kérdezni tudnak valamiről és nincs meg a végső válaszuk. Kiemelte még: Hankiss a kritikus önvizsgálatot sosem tévesztette össze az önmarcangolással.

Hankiss szellemét, hangját, gondolatait is megidézték a szimpózium végén, majd a megújult Festetics-palotát járta be a közönség.