Támogatott tartalom

2021.03.19. 09:25

Ahol mindennek híján voltak – A karitász segítő missziója Kárpátalján

A kárpátaljai bajbajutottakon többször is segített a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász – számos esetben kalandos körülmények között, az európai normákat hírből sem ismerő hatósági eljárásoknak kitéve.

Szombathelyi Egyházmegyei Karitász

Munkácson, a kamion lerakása után utcán kolduló magyar gyerekek rohanták meg a segélyszállítmányt „Bácsi nincs valamid, bácsi élelmet adjál!” felkiáltással. Szalai Imre (b), a Székesegyházi Főplébánia önkéntese, Béry Géza (hátsó sor, j2) szintén székesegyházi önkéntes és Fekete András, a Győri Egyházmegyei Karitász igazgatója, görög-katolikus pap (hátsó sor, j), megszánták a gyerekeket, és a saját maguknak szánt élelmiszereket, szendvicseket, csokikat adták oda a gyerekeknek.

De a cél mindig fontosabb volt a körülményeknél: eljuttatni a segélyszállítmányokat mindenáron, legyen a kedvezményezettje magyar, ruszin vagy ukrán szükséget szenvedő család. Az idén újjászervezésének 30 éves jubileumát ünneplő jószolgálati szervezet kárpátaljai segítő tevékenységét ismertetjük cikksorozatunk további két írásában.

 

Megérkezett a segélyszállítmány Munkácsra, a II. Rákóczi Ferenc Általános és Középiskola elé. Oláh Dénes igazgató fogadta a karitász adományát. A kép előterében Popovics Pál (j) látható, aki a cserkészek vezetője volt és a magyar iskolába tanított.

 

A Szombathelyi Egyházmegyei Karitász az elsők közt sietett az árvíz sújtotta területekre segélyszállítmányaival. Először 1993 júniusában lépték át az ukrán határt, Munkácsra tartva – igaz, ekkor még a nyomorúságos körülmények közt élő kárpátaljai magyarság megsegítésére.

Megrakott kamion a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász akkori épülete, a Szily János utca 2 előtt. A kamion rakásba segédkezett Nagy Ferenc és a püspökség építőbrigádja, őket látjuk a kép bal oldalán, valamint a Székesegyházi Főplébánia önkéntesei, Gajder Pál és felesége, Galambos Borbála (j3), Győrvári Edith (j4), Tuczainé Régvári Marietta (b4), valamint édesanyja, Régvári Jánosné Teri mama (j).

 

 

Akkor egy, a győri Rába gyár által adott kamion hagyta el az egyházmegyét, megrakva a szombathelyi és a győri karitász közös gyűjtéséből származó ruhákkal, cipőkkel, magyar nyelvű könyvekkel, majd szeptemberben és 1994 márciusában további segélyszállítmányokat, pl. iskolapadokat, tisztítószereket, lisztet, konzervet juttatott ki a jószolgálati szervezet Kárpátaljára, ahol mindennek híján voltak.

Munkácson, a kamion lerakása után utcán kolduló magyar gyerekek rohanták meg a segélyszállítmányt „Bácsi nincs valamid, bácsi élelmet adjál!” felkiáltással. Szalai Imre (b), a Székesegyházi Főplébánia önkéntese, Béry Géza (hátsó sor, j2) szintén székesegyházi önkéntes és Fekete András, a Győri Egyházmegyei Karitász igazgatója, görög-katolikus pap (hátsó sor, j), megszánták a gyerekeket, és a saját maguknak szánt élelmiszereket, szendvicseket, csokikat adták oda a gyerekeknek.

 

 

Majd jött az 1998-as novemberi árvíz, mikor is az elsők közt szállítottak a Győri Egyházmegyei Karitásszal közösen élelmiszert, gyógyszert, berendezési tárgyakat Kárpátalja több településére. Két nap alatt összegyűjtöttek hat kamionra való élelmiszert, majd néhány hónapon belül már 15 kamionnyit tett ki a nélkülözők számára eljuttatott adomány.

A Szombathelyi Egyházmegyei Karitász legelső kárpátaljai útjától kezdve elsősorban a Popovics család volt a szervezet vendéglátója. Popovics Pál (Paka bácsi), a munkácsi katolikus plébánia egyházközségi elnöke (j3), és Suci néni, a felesége (guggoló sor, b), valamint Popovits Béla cserkészparancsnok, tanár (b). A képen látható még Szalai Imre (b2) és Béry Géza (b4) a főplébániai karitászból, Fekete András, a Győri Egyházmegyei Karitász igazgatója (j), Tuczainé Régvári Marietta (guggoló sor, k), valamint Popovics Klára (guggoló sor, j)

 

 

Rengeteg gyógyszerrel és élelmiszerrel segítették a bajbajutottakat. Előbbit zsákokba kötözött téli kabátok ujjába rejtették, mert tilos volt kivinni. Dr. Buda Botond ideggyógyász főorvos segédkezett abban, hogy az Eölbey-ház irodájában napokon keresztül válogatta és címkézte a rengeteg gyógyszeradományt.

Ez a szomorú fotó Munkácson készült. Egy idős néni házát teljesen elvitte az árvíz, a ház falai sem maradtak meg. Az ágyneműket kipakolta, hogy megszáradjanak, de mindez télvíz idején történt. Később a lányához költözött, semmije sem maradt, teljesen nincstelenné vált.

 

A Kárpátalja szinte egész területén végig zúduló árvíz több ezer családot tett földönfutóvá. 269 települést, 40793 lakóházat öntött el. Több mint 96 közút és 60 híd vált a természeti katasztrófa áldozatává.

A kép Nagyszőlősön készült két kolduló gyerekről, akiknek szülei és otthonuk is odaveszett. Ők szó szerint az utcán éltek, egy ingyenkonyháról vitték ki nekik az élelmet, amit staneclis zsákokon ülve fogyasztottak el.

 

A kép Aknaszlatinán készült, amiről tudni kell, hogy ott elmosta az utat is az árvíz, a képen látható félkész házat is teljesen maga alá temette a megáradt Latorca. A karitász mikrobusza különböző töltéseken közlekedett, ezen a környéken ki is kellett szállni az autóból, csak Fekete András, győri karitász igazgató maradt benne sofőrként. A szó szoros értelmében úttalan utakon járt a jószolgálati szervezet Kárpátalján.

 

 

Kamionrakodás a Szily János utcában, a karitász irodája előtt. Az autót a Székesegyházi Főplébánia önkéntesei és Konkoly István megyéspüspök építész brigádja rakta meg.

 

A segélyadományokat szállító hat kamion teljes jégpáncélon közlekedett Nagyszőlős felé. A karitász buszát a kamionosok felhívták, hogy meg ne álljon, mert ők a 22 tonnás járművel ezen az úton nem tudnak megállni és letolják az eléjük kerülő járműveket. Amikor végre lakott környezetbe érkezett a konvoj, megjelent egy lovaskocsi, aminek a platójáról két hatalmas szívlapáttal szórták a jeges útra a szénzúzalékot, hamut, mert tudták, hogy érkezik a segélyszállítmány. A lovaknak a lábán is staneclis zsákok voltak, hogy tudjanak közlekedni. Mikor megérkezett a csapat, a kamionosok azt mondták, hogy amíg ki nem tavaszodik, addig innen el nem indulnak. „Ezen a jeges úton igazán megtanultunk imádkozni” – mondta Tuczainé Régvári Marietta karitász igazgató.

 

 

 

Ez a kép is Nagyszőlősön készült, ahol szintén két kis kolduló gyereknek adott ajándékot a Győri Keksz és Ostyagyár adományából Tuczainé Régvári Marietta karitász igazgató. Az édességgyártó cégtől előtte héten jelentős adományt kapott a karitász, amit kivitt Kárpátaljára, és az ottani gyerekek között osztotta szét. Fotó Szombathelyi Egyházmegyei Karitász archív

 

Az árvíz sújtotta településeken a magyarországi ferences missziós szerzetesek segítségével helyezték el a magyar karitász adományait. Ezt a katasztrófát a kárpátaljaiak a nemzetközi szervezetek támogatása által tudták átvészelni, a segítésből pedig jelentősen kivette részét a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász is.

 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában