Csehimindszent lámpása

– Arra vagyok büszke, hogy itt lakom. Csipkereken születtem, de csehimindszenti vagyok – kezdte Horváth Barnabásné.

– Meg ennyi idősen végtelen nagy öröm, hogy valami spiritusz van bennem – mondta még Marika néni, amikor visszatekintésre kértem. A falu szimbóluma lett a sok-sok év alatt, amíg tanárnő volt és utána is, amikor már nyugdíjasként fáradhatatlanul tett a közösségért, a fiatalokért. 1977-ben kezdték a Pöttyös Csoporttal és 1980-ban kezdték a színjátszócsoportot – idézte fel. És sorolt rengeteg helyszínt, ahová eljutott a gyerekekkel, fiatalokkal: Budapesten, Tapolcán, Debrecenben is felléptek, és országos elismerések sorát tudhatják magukénak. – Aki egyszer színjátszós volt, az is marad. És ők jó emberek. Az embernek pedig jó, ha jó emberek veszik körül – fogalmazott Marika néni. Több generációt tanított, nevelt, hiszen egy-egy családból öt-hat tag is színjátszó volt. Nagyon sokat jelent az életútjukban, hogy amikor elkerültek középiskolába, „kikerültek” a faluból a fiatalok, nem voltak görcseik, hiszen megszokták a szereplést, felemelt fejjel mentek a világba, tartást kaptak – így összegezte az előadások hosszabb távú hatását. És van olyan egykori Pöttyös Csoportos, aki ma színjátszócsoportot vezet – mondta még büszkén Marika néni, és egy, minden statisztikával szembemenő tendenciát is említett. Ugyanis a csehimindszenti színjátszók között az évek során hét házasság köttetett, és egyik sem ment tönkre.

Ennyi idősen végtelen nagy öröm, hogy valami spiritusz van bennem.

A hagyományőrzést emelte ki még Horváth Barnabásné. Már működik az iskolában hagyományőrző csoport, most ott figyelnek arra, hogy a gyerekek tudják, ismerjék a jeles dátumokat és az azokhoz kapcsolódó hagyományt. A betlehemezést, a májusfaállítást, a húsvéti locsolást is borzasztóan élvezték a fiatalok – idézte fel. Marika néni Fukszberger Imréné Magdit említette, aki fantasztikus ízléssel tartja kézben a hagyományokat Csehimindszenten, a legkisebbekkel, az óvodában kezdte a hagyományok megélését – emelte ki. És hangsúlyozta, hogy az önkormányzat támogatását élvezték mindig kezdeményezéseikkel, legyen az rendezvény vagy a csoportok utazása. Rendszeresen összejártak a tagok, megtartották a névnapokat, születésnapokat, mint Marika néni fogalmazott, őrületes összetartó erőt jelentett ez a faluban, ahol nem „csak mutatták” a hagyományt, hanem megélték azokat. Persze a gasztronómia mellett sem mentünk el szó nélkül: rögtön a dödöllét említette, de már készül a karácsonyra is Marika néni, elárulta, hogy az idén is tíz bejgli sül majd a konyhájában.

– Igazi lámpás, igazi tanárnő, az utolsó mohikánként maradt talán – mondta Marika néniről Fukszberger Imre, Csehimindszent polgármestere. – Horváth Barnabásné élete a közösség összefogásáról és fejlesztéséről szólt. Az ereje már kicsit fogy, hiszen elmúlt 80 éves, de a Pöttyös Csoport és a színjátszók meghatározták Csehimindszentet – mondta a polgármester, aki maga is tíz éven át volt a színjátszócsoport tagja. Szerinte harminc évvel ezelőtt, polgármestersége elején biztosan nem tudott volna megszólalni sok száz ember előtt, ha nincs mögötte az a tíz év. Úgy fogalmazott, hogy a Marika nénitől tanultak szilárd alapot adtak mindenkinek. Településvezetőként a testülettel együtt igyekezett az elérhető kitüntetések mindegyikére felterjeszteni Marika nénit, megyei, kulturális díjakra lehet büszke – és büszke Csehimindszent is. Az évek során a képviselő-testület változott, de minden testületben volt két-három egykori színjátszó. – És ne feledkezzünk meg arról, hogy Marika sokáig volt alpolgármester, már a korára való tekintettel nem indult – mondta Fukszberger Imre. Hangsúlyozta még azt az emberfeletti munkát, amellyel évek óta a férjét ápolja. – Pörög ezerrel, adja a jó isten, hogy még sokáig így legyen – zárta a polgármester.