„A Hajszán nem kell Supermannek lenni”

2020.08.03. 13:22

Egyre többen neveznek – A PannonHajsza idén szeptember utolsó hétvégéjén lesz Cseszneken

2015 óta megszakítás nélkül rendezik a PannonHajszát, az akadályfutóverseny az egyik leglátogatottabb tömegsport rendezvény a Dunántúlon. Ameddig a verseny első két évében a pannonhalmi dombok jelentették a versenyzők számára a megmérettetést, addig 2017 óta a szervezők már a cseszneki Kisbükk Majorban várják a kétezer főt is meghaladó, komfortzónájukból kilépő indulókat. A győri szervezők már a kezdetektől fogva fókuszálnak az élményszerzésre is.

Arra, hogy minden résztvevő életre szóló emlékekkel térjen haza, feszegesse saját határait és győzze le önmagát. Riportunkban négy olyan versenyzőről olvashatnak, akik nem a dobogóért küzdenek a PannonHajszán, ám akaraterejükkel, közösségszervező képességükkel, példamutató hozzáállásukkal „kitűnnek” a több ezer fős mezőnyből.

Fekete Zoltán öt éve futott először a PannonHajszán és egyből magával ragadta a próbatétel családias hangulata, amelyet a versenynek sikerült megőrizni egészen mostanáig. „Bábszínészként főként ovis és kisiskolás gyerekekkel találkozom, a szabadidőmben vágytam egy férfias kihívásra. Ezt a PannonHajszán találtam meg. Tetszik a verseny hagyományőrző része és mindig vannak ötletes próbák is, mint például tűbefűzés, favágás vagy memóriajáték Ezek teljesítésében az ügyesség és a kreativitás a döntő. A Hajszán nem kell Supermannek lenni, hogy célba érjmondta Fekete Zoltán. A soproni származású férfi miután teljesíti a saját versenyét, fényképezőt ragad és megörökíti a többi futamot. „Volt, amikor közel 5000 képet küldtem a szervezőknek, ezek közül rengeteg jelent a verseny hivatalos oldalán. A járvány óta jóval kevesebb a munkám, szeretném megköszönni a szervezőknek, hogy ebben a nehéz időszakban ingyenjeggyel támogatják a részvételemet” tette hozzá Fekete Zoltán, aki a karantén idején 8 kilót fogyott, főként futással tartotta karban magát.

Simonné Németh Éva is a mezőny örökifjú tagjainak egyike, ő is minden pillanatot kihasznál edzésre, de erről pár sorral lejjebb. A győri nő a pannonhalmi első versenyen segítőként vett részt, annyira megragadta a Hajsza hangulata, hogy egy évvel később már ő is rajthoz állt. „Bejött a szellemisége. Elkapott a lendület, 52 évesen sem hagyom ki a cseszneki futamot. Persze, mindig elfáradok, akad kis szenvedés. Az sem könnyű helyzet, amikor rájössz: az eredeti távhoz képest három km-rel többet futottál, mert eltévedtél. Mégis, amikor célba érsz, különleges érzés, hogy legyőzted az akadályokat és önmagad. A dárda- és csillagdobást, illetve a nyíllövést kedvelem a feladatok közül leginkábbhallottuk Simonné Németh Évától, aki a Kovalter töltésén szokott készülni. „A munkahelyemen is edzek kicsit a Hajszára. Ha két épület között van dolgom, gyakorlom a járdaszegélyen az egyensúlyozást. Utóbbi készségre sűrűn van szükség Cseszneken” búcsúzott nevetve a győri versenyző.
Baksa Judit olyan több éves múltra visszatekintő, győri „hajszás” közösség tagja, amelynek létrejötte Pődör Csilla edző nevéhez (Csilla csapat) köthető. A társaságnak közel száz (!) aktív tagja van, összetartanak, közösen járnak edzésekre. „Amikor a mi futamunkat indítják, baráti társaság házi versenyéről beszélhetünk. Szinte kizárólag az élményért megyünk. Mindig visszük előre egymást, segítünk a másiknak, élvezzük az együtt töltött minőségi időt. Vidámak, önfeledtek vagyunk. A cseszneki pályán a vizes akadályok a kedvenceim és klassz dolog szénabálákon is mászni. Nőként szeretem az ügyességi próbákat, ahol nem az erő dominál. Minden eddigi futamon emlékszem a célba érésre. Ilyenkor az utolsó erőtartalékait mozgósítja az ember. Ez a legjobb az egészben. Amikor tudod, hogy újra legyőzted önmagad” elevenítette fel élményeit Baksa Judit.
Közel ötven felé az élvezetért, saját egészségért mozog az ember. Nem mondom, hogy nincs bennem versenyszellem, még a verseny napján megnézem, hányadik helyre elég az időm. A korosztályomban nincs okom szégyenkezésre és az összességében a középmezőny elejére jó vagyok Mégsem ez a lényeg. Évről évre az érzésért indulok, látom, hogy a sok edzés gyümölcse beérik. A párommal közösen is teljesítettük már a Hajszát” – hallottuk Horváth Zsolttól. A győri férfi ebédidejében napi szinten fut, dél és 13 óra között legalább 10 km-t teljesít. Emellett a győri Yakuza Fittnes edzésein is gyakran részt vesz, ő így készül a versenyre. „A Hajszán a libikókaszerű, egyensúlyt próbára tevő feladat a kedvencem” – osztotta meg tapasztalatait Horváth Zsolt.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában