Interkulturális örökségünk és a fenntarthatóság – UNESCO-támogatással zajlott Társadalmi Átalakulás Menedzsment kurzus az FTI-iASK-ban

A Közép-Kelet Európában a maga nemében első téli iskolának a Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete (FTI-iASK) adott otthont. A négynapos rendezvény az UNESCO MOST – Management of Social Transformations (Társadalmi átalakulások menedzsmentje) – programjának támogatásával és a Pannon Egyetem közreműködésével valósult meg. A kurzus létrejöttéről, mozgatóiról a házigazda Felsőbbfokú Tanulmányok Intézetének főigazgatóját, prof. Miszlivetz Ferencet kérdeztük.

– Intézetünk eredeti vállalása, ha úgy tetszik, missziója az volt, hogy az itt születő és felhalmozódó új tudást, kérdéseket, az ismeretek komplex együttesét, amit új gondolkodásmódnak is nevezhetünk, ne tartsuk a határainkon belül, hanem próbáljuk meg társadalmasítani, hozzáférhetővé, használhatóvá tenni a legszélesebb körben. Az angol co-creation kifejezés a tudás együtt teremtését jelenti. Ezt szeretnénk az intézetben állandósítani, a találkozásokat rendszeressé tenni úgy, hogy közben megjelenik az egyetem új modellje, a university helyett a multiversity, amelyben a világ legkülönbözőbb helyeiről érkezett avatott előadók, kutatók, hallgatók permanens párbeszédet folytatnak egymással. Ez zajlik a nyári egyetemeken, és most először a téli egyetemen is. Kőszegen nemcsak helyi, magyar, regionális, de közép-európai regionális, európai és globális kapcsolati hálók is épülnek. Ez már az egyik fontos hozama annak a vállalkozásnak, ami most új szakaszba került. Partnerünk a Pannon Egyetem, amelynek egyre nagyobb szerepe van e tudásfelhalmozás és -terjesztés folyamatában – magyarázta a főigazgató.

Arról is beszélt, hogy az UNESCO párizsi központja javasolta és a Magyar UNESCO Bizottság anyagilag is támogatta, hogy szervezzenek egy olyan többnapos összejövetelt, ahová az érdeklődők a kulturális örökség menedzsment, fenntarthatóság témakörében Kőszegen megszerezhető elméleti, empirikus tudás miatt érkeznek. – Tizenhat országból érkeztek hallgatók és előadók. A 24 résztvevőből 12-en még soha nem jártak Magyarországon. Érdekes és beszédes a csoport összetétele, nemzetközisége: Afrika, Ázsia és a Közel-Kelet is képviselteti magát. Többen jöttek Törökországból, Ukrajnából, Azerbajdzsánból, Oroszországból, de Indiából is jelentkezett egy előadó. Részt vesznek a kurzuson az intézet nemzetközi kapcsolatok kurzusának diákjai is, és néhányan Magyarországról is. Összefűztük a fő témákat, amelyekkel egyébként is foglalkozik az intézet, és amelyek az UNESCO számára is lényegesek. Például a migráció okainak kutatása, a vízkérdés, az éghajlatváltozás, a kulturális örökség egy új felfogása, amit célszerűbb interkulturális örökségnek nevezni egybeesnek a kutatásainkkal. Összességében elmondható, hogy nem tudjuk ugyan megfékezni a globalizáció folyamatát, de tudjuk alakítani, kiküszöbölni vagy csökkenteni a negatív hatásait. Ehhez ismernünk kell a tendenciákat, tudnunk kell, hogy ki miért hagyja el a szülőhelyét, mindezt úgy, hogy kerüljük az előítéleteket és a közhelyeket. A főigazgató hozzáfűzte még: – Az említett kérdések, témakörök mind arra is reflektálnak, hogy vajon fenntarthatók lesznek-e az intézményeink, a társadalmunk, az életünk. Ez pedig rendkívül komplex kérdés. Újdonság még, hogy a hallgatók, résztvevők szintén prezentáltak, mi pedig bemutattuk nekik, hogy Kőszegen, Nyugat-Magyarországon és Pannóniában milyen javaslataink, sikeres projektjeink indultak – például a körkörös gazdaság modellje, a KRAFT-projekt, vagy éppen a veszprémi Európa Kulturális Fővárosa projekt.

Augustine Nguh az FTI-iASK kutatója, a Pannon Egyetem Kőszegi Kampuszán szerzett Nemzetközi Tanulmányok mesterszakos diplomát. Előadásában az Európából Afrikába irányuló önként vállalt fordított migrációról szólt. Miloslav Bahna egyetemi tanár, Pozsonyban Unesco-tanszékvezető másik aspektusból közelített: a közép-európai munkaerő nyugatra vándorlását elemezte. Dan Brooks a klímaváltozás tragikus következményeiről beszélt. Erhard Busek, volt osztrák alkancellár pedig a közép-európai térség szerepéről: a térség fontos része az EU-nak és integrációnak, de méltánytalanul elhanyagolódott. Fejérdy Tamás a kulturális örökségről és a fenntarthatóságról beszélt. Örökségi családfát mutatott, a természeti és kulturális örökség elágazását, az utóbbi három ágát: az épített, a szellemi vagy folklór és a művészeti örökséget. Különbséget tett műemlék és örökség között: az örökség fogalmát különböző szinteken értelmezzük – öröksége lehet egy személynek, családnak, közösségnek, településnek, egy országnak és a világnak –, míg a műemlékhelyszíneket a nemzet szintjén. A fenntarthatósággal kapcsolatban kiemelte: nem azonos a fenntartható növekedéssel. Sokkal inkább fenntartható egyensúlyról kell beszélni a rendelkezésre álló források és felhasználásuk között: annyit használjunk fel, amennyi feltétlenül szükséges, tekintettel az utánunk jövő generációkra is. A fenntarthatóság három pillére, a gazdasági, a környezeti és a társadalmi után negyedikként jelent meg a kultúra. Az örökségértékeknek van fejlődési potenciáljuk, de teherbíró képességük is, erre is tekintettel kell lenni, mondta az előadó. Beszélt a rezilienciáról: a közösségeknek arról a képességéről, hogy a krízishelyzetekhez sikeresen adaptálódjanak. Sean Cleary, a Világ Jövője Alapítvány létrehozója a globális kihívásokkal való szembenézés bonyolultságát részletezte. 7,7 milliárd ember él a földön, amit csak lehet, megtesznek azért, hogy a természeti tőke – a termőföld, a nyersanyagok, a friss víz és a tiszta levegő – állapota romoljon, mind közül az első kihívás meggyőzni őket arról, hogy ne szítsanak konfliktust, ne romboljanak, pusztítsanak, hanem működjenek együtt a tág értelemben vett közös célok érdekében. Mindez a földi élet színterén zajlik, a biogeoszférában – a klímaváltozás következtében kialakult időjárási jelenségek, katasztrófák, a terjedő betegségek mind figyelmeztető jelek. Aggasztó még, hogy az össznépesség folyamatosan nő, demográfiai trendek alapján 2025-re majdnem 2 milliárddal többen leszünk a földön. Felgyorsuló urbanizációval elsősorban Ázsiában és Afrikában, öregedő társadalmakkal, a digitalizáció terjedésével kell számolnunk. A globális teendőket is sorolta: környezeti és társadalmi szempontból fenntartható gazdasági növekedésre van szükség, arra, hogy az igazságosság lencséjén keresztül tekintsünk a szegénységre és az egyenlőtlenségre. Kitért arra is: az összekapcsoltsággal exponenciálisan nő a bizonytalanság érzése. A biztonság újrafogalmazására, a kiszolgáltatottság csökkentésére van szükség, arra, hogy elősegítsük a biztonságot az egyén, a nemzet, a régió szintjén és globálisan. Hogy mindezeket megtehessük, megállapodásra kell jutnunk a normákat illetően, amelyek lehetővé teszik 7,7 milliárd együttélését a földön.

Az UNESCO Kőszegen

KŐSZEG Az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete az UNESCO, melyet abban a szellemiségben hívták életre 1945-ben, hogy az emberiség intellektuális és morális szolidaritását elősegítse a nemzetek és népek közötti tartós béke megteremtéséért. Az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottságát dr. Réthelyi Miklós elnök képviselte a MOST Schoolon.

Kőszegen 2011. május eleje óta működik UNESCO Tanszék: feladata a kulturális örökség menedzsment és a fenntarthatóság területén mesterszintű képzések biztosítása. A kőszegi tanszék 2018-ban újabb négy évre nyerte el a működési engedélyt, fenntartói a továbbiakban a Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete, az ISES Alapítvány és a Pannon Egyetem. A MOST School az UNESCO sajátos kezdeményezése, melynek célja a társadalmi átalakulás folyamatának segítése, elsősorban az alacsonyabb jövedelmű országokban élő és tevékenykedő kutatók, valamint a közigazgatásban, kormányzatban dolgozó döntéshozók számára, ezúttal a Kőszegen működő tanszék profiljának megfelelő témakörökben. Dr. Réthelyi Miklós, az Unesco Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke az első nap nyitóelőadását jegyezte.

– Viszonylag új dolog, hogy a fenntarthatósággal foglalkoznunk kell. Az UNESCO első főtitkára Julian Huxley, elismert angol biológus, zoológus, tudománynépszerűsítő volt. Hosszú dolgozatot írt a szervezet filozófiájáról és célkitűzéseiről, amelyben egyszer sem szerepelt a fenntarthatóság szó. Fenntartani azt lehet és kell, ami már létezik. Valójában leltárt kellene készítenünk, hogyan értékeljük mai készleteinket, mi az, amit fenn kell tartani, és miről kell és lehet lemondanunk. Sokszor használjuk manapság a fenntarthatóság szót, de nem tesszük hozzá: a lehetőségeink, a körülmények szűkülnek, egy véges földön élünk, és ha állandóan a számszerű növekedést, fejlődést erőltetjük, akkor nem beszélhetünk állandóan szélesedő útról.

Kultúra és örökség – e két téma köré szerveződött Réthelyi Miklós előadása, kultúra alatt a mindennapok életérzését is értve. Azt hangsúlyozta: amit ma kulturális örökségnek tartunk, annak a születésénél emberek voltak jelen, az embert kell tehát az örökség szempontjából kiemelni. Példát is hozott: A Budapest-Fasori evangélikus gimnázium impozáns épületét, Petz Samu építette, fantasztikus díszítéssel, belülről festményekkel, kívülről Róth Miksa üvegfestő és mozaikművész ablakai látszanak. Bejárata mellett az Európai Fizikai Társaság táblája – történelmi helynek nyilvánították az intézményt, mert a 20. század sorsfordító magyarjai közül Neumann János, Wigner Jenő és Harsányi János is ott diákoskodott – a tanárok alakították olyanná a légkört, hogy a Nobel-díjig tudtak szárnyalni a diákok.

A körkörös gazdaság modellje

KŐSZEG, MANHATTAN Az iASK, Kőszeg és a City University of New York közös projektjében egy, a régiót felölelő, példát adó gazdasági koncepció született – a téli egyetemen egy szeminárium témáját adta.

A közös pilot projektje Kőszegre és környékére vonatkozóan azt vizsgálta, miként lehetne fenntarthatóbb a kisváros térsége a szisztematikus és ökológiai gondolkodás alapelveit figyelembe véve, a körkörös gazdasági modellnek megfeleltetve. Erről és a város körüli biorégió lehetséges revitalizációjáról kutatás zajlott.

A körkörös gazdaságot önmagát újraerősítő, újraszervező tulajdonságokkal tervezik, mely a hagyományos lineáris gazdasági modellnek (annak, hogy előállítunk valamilyen terméket vagy szolgáltatást, amit aztán elhasználunk, és végül a maradéka a hulladéklerakóra kerül) egy olyan alternatíváját adja, amiben szinte nem képződik hulladék. Tavaly nyáron magyar és amerikai diákok egy hónapot töltöttek terepmunkán Kőszegen a lehetőség feltárásával, egyúttal az ökoinnováció számos területét megvizsgálták. Az általuk összeállított tanulmány lehetőséget teremt a közös gondolkodásra és véleménycserére a helyi önkormányzatok, az üzleti élet képviselői, a civil szervezetek, az oktatási intézmények és az érdeklődő állampolgárok között.