Támogatott tartalom

2020.11.30. 07:00

Megtalálták a lehetőségek, ő pedig nem mondott nemet

Kovács Szilvia, a Wewalka Kft. telephelyvezetője a csapatmunkában hisz, és jó vezetője szeretne lenni a kollégáinak. A változások őt is megviselik, de kitartó, lelkiismeretes és céltudatos ember, ami tapasztalata szerint kifizetődik.

vaol.hu

Kovács Szilvia hálás a sok lehetőségért, amit a munkája során kapott

Fotó: © Cseh Gábor

Legutóbb nyáron adtunk hírt az osztrák tulajdonú, celldömölki üzemmel rendelkező frisstészta-gyártó Wewalka Kft.-ről: 5,4 milliárd forintos befektetésüket a magyar kormány több mint 800 millió forinttal támogatta. Az új üzemcsarnok alapkőletételénél is szóba került: a családi vállalkozásnak Johann Christoph Pendl személyében osztrák ügyvezetője van, ám magyar menedzsment irányítja. Kondora András az operatív, Kovács Szilvia az adminisztratív telephelyvezető. Az utóbbi felelősségi köréhez tartozik a bérszámfejtés, a személyügy, az IT, a beszerzés, és ő felügyeli a kontrollerek, a könyvelők, az irodai asszisztens munkáját is. A szerteágazó feladatkör teljes embert kíván, Szilvia fő törekvése, hogy stabil hátteret nyújtson kollégáinak.

Kovács Szilvia hálás a sok lehetőségért, amit a munkája során kapott

Tősgyökeres celldömölki vagyok, ide jártam általános iskolába, csak később, 1996-ban kerültem Sopronba, az evangélikus gimnáziumba. A kezdetektől emelt szinten tanultam a német nyelvet: nyolcadik osztályra nyelvvizsgát tettem. A gimnáziumban nemzetiségi osztályba kerültem, érettségire középfokúm volt németből, és mivel édesapám Ausztriában dolgozott, és bevont a munkavállalással kapcsolatos ügyintézésbe, aktívan használtam a nyelvet – meséli Szilvia. Szombathelyen a tanárképző főiskola német-kommunikáció szakán diplomázott. Majd visszatért oda, ahol a tanítási gyakorlatát szerezte: határozott idejű szerződéssel két évig tanított a celli Eötvös Loránd Általános Iskolában. – Miután lejárt a fix két év, két hétig voltam csak munkanélküli: németül beszélő team asszisztenst kerestek a Wewalka Kft.-hez, és megkaptam az állást. Akkoriban még pék- és cukrászati termékeket gyártottunk osztrák piacra. Megismertem a termelési területet, a rendelések beérkezésétől a kiszállításig tartó munkafolyamatokat. 2009-ben az ügyvezető beszerzési pozíciót ajánlott, és én gondolkodás nélkül vállaltam. Tudtam, hogy kemény tanulás lesz, de hittem abban, hogy sikerülni fog – mondja. Először csomagolóanyag-beszerzésekkel foglalkozott, később alapanyag-beszerzésre sorolt át, rövid időre beszerzési vezető lett. 2013-ban egyéves ausztriai kitérő következett, onnan családi okok miatt hazatértek a férjével. Nem sokkal később az akkori ügyvezető visszahívta a Wewalkába beszerzési területre. – A vállalat életében nagy változást hozott, hogy 2015-ben befejeződött a cukrász- és péksütemények gyártása. Celli üzemünkben egy 2016-os beruházásnak köszönhetően alakítottuk ki második frisstészta gyártó csarnokukat. Az átalakulás nehéz időszakot jelentett: a mintegy 500 fős létszámból sok dolgozót el kellett bocsátanunk, és sokan maguktól hagyták el a süllyedni látszó hajót.

2017 óta működik a Wewalka-Akadémia, ez a szívügye.

Szilvia kitartott, azóta beigazolódott, hogy jól döntött, a cég mára a világ egyik legnagyobb, családi tulajdonú frisstészta-gyártó vállalkozása. Ő telephelyvezetőként egyike a Wewalka Csoport 11 részlegvezetőjének. Területei közül a személyügyet és bérszámfejtést említi az egyik fontos bázisként. Toborzási stratégiát, cafeteria-szabályzatot dolgoztak ki, és 2017 óta működik a Wewalka-Akadémia, ez a szívügye. A rendszergazdára és a kontrollerekre is tud támaszkodni, ugyanúgy a könyvelőkre. Vezetőként nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a kollégái inspiráló, egymást segítő légkörben dolgozzanak, kommunikációs technikáik, érzelmi intelligenciájuk fejlődjön, a mindennapokban is alkalmazható tudást szerezzenek.

– Visszanézve az elmúlt két évtizedre kimondható: részemről nem volt tudatos az építkezés. Megtaláltak a lehetőségek, és én nem mondtam nemet. Mindehhez kellett a támogatás, amit a családomtól, édesanyámtól, a húgomtól és a férjemtől kapok. A jövőre tekintve: a szakmai fejlődés a célom, a vállalat alkalmat ad erre, én pedig hosszú távon gondolkodom.

Stabil háttér a kollégáknak

A mai napig úgy tekintek a munkámra, mint feladatra, amit el kell végeznem a legjobb tudásom szerint – mondja Kovács Szilvia. Munkatársait nem szívesen nevezi beosztottaknak. Szeretne nekik stabil hátteret nyújtani, hogy azt érezzék, támogató, jó légkörben dolgoznak. Ezt is szolgálják a heti rendszeres beszélgetések a feladatokról, aktualitásokról. Élelmiszeripari gyártóként a koronavírus-helyzet nem befolyásolta őket negatívan, sőt, magas megrendelési mennyiségeket kapnak és munkavállalókat sem kellett elküldeniük, inkább még pluszban felvettek. Tanárként, kommunikációs szakemberként Szilviának olyan kérdésekben is döntéseket kell hoznia, amelyek nem a szakterületei, ezért is törekszik szakmai fejlődésre, a munka-magán- élet egyensúlyát is szem előtt tartva.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában