Többen félnek a jövőtől, mint ahányan remélnek?

Januártól Horvátország vette át az EU soros elnökségét. Adriai-tengeri kikötővárosa, Rijeka ugyancsak 2020-ban Európa egyik kulturális fővárosa – emlékeztetett Mladen Andrlic horvát nagykövet a kedd délelőtti szekcióban, majd egy kisfilmben mutatta be a kormány „Erős Európa egy kihívásokkal teli világban” mottójú programját. A nagykövet hangsúlyozta, csak egy egységes Európa adhat választ a kihívásokra, az egységes fellépésben van a legnagyobb erőnk. „Mivel a háborúk az emberek tudatában keletkeznek, az emberek tudatában kell a békének védelmet emelni. A történelem folyamán egymás nem ismerése volt a nemzetek közötti gyanakvás és bizalmatlanság legfőbb oka, miáltal nézeteltéréseik túl gyakran torkolltak háborúba” – a háborúk tapasztalatáról az UNESCO Alapokmányából (1946) idézett Soós Gábor, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság főtitkára, kiemelve a gyanakvás és bizalmatlanság szavakat, utalva a téli egyetem témájára. Majd a szervezet elsődleges feladatát ismertette.

Kerekes Sándor (Corvinus Egyetem), az FTI-iASK vezető kutatója környezetgazdász. Vitaindítójában felvetette: hogyan lehet, hogy több mint fél évszázada foglalkozunk a világpusztító tendenciák megállításával, mégsem sikerül igazán megoldást találni. A dologban felelőssége van a tudománynak, a politikának, a társadalmi szervezeteknek, ami miatt mégsem sikerült az áttörés: hiányzik a bizalom az intézmények iránt. Úgynevezett vad társadalmi problémákról beszélt, amelyeknek a megoldására, mivel nincsenek szakemberek, nincsenek optimális megoldások sem. A17 fenntartható fejlődési cél a fejlődő és a fejlett országokat és az egyént is cselekvésre szólítja fel: vessenek véget a szegénységnek, kezeljék az egyenlőtlenségeket és birkózzanak meg a klímaváltozással 2030-ig. Ezeket holisztikusan, mindent átfogóan kellene vizsgálni, ám nem így történik. A fenntartható fejlődésről azt mondta: az maga is egy rosszul meghatározható, vad probléma, nincs legjobb megoldása, meg kell elégednünk a jobb és rosszabb közelítésekkel – ez sem tesz jót a bizalomnak. A mesterséges intelligencia is érintett: sokan bizalmatlanok, borúlátóak a technológia hatásait érintően.

Szerdán a globális migráció és intézményi vonatkozásai kerültek górcső alá. Augustin Nguh kameruni származású kutató (Pannon Egyetem Kőszegi Kampusz) a migráció afrikai hátteréről beszélt. Kezdve annak mikroszintjétől, a vállalkozók indokairól, „ellenségeiről”, buktatóiról és költségeiről. Megismerhettük az iparággá vált migráció szereplőit. Kik azok, akik vízumot, dokumentumokat ígérnek, és segítenek is, és kik azok, akik nemzetközi kapcsolataikra hivatkozva kihasználják az embereket, nyerészkednek rajtuk – sokszor az útnak indulók saját barátai, családtagjai teszik lehetetlenné a vállalkozást, nincsenek garanciák. Az előadó felhívta a figyelmet: minél inkább kriminalizálják a migrációt, annál több közvetítő vesz részt benne.

Bogárdi János, a Bonni Egyetem Fejlődési Kutatási Központ főmunkatársa és globális szintű vízgazdálkodás fejlesztésével foglalkozó professzor átfogó képet adott a migráció hátteréről érintve a klímaváltozást, az intézményi-jogi szabályozást, költségvetést, a migrációban érintettek számát és a globális változásokat, amelyek a tömegek vándorlását indokolják, kiemelve a vízgazdálkodás és gabonatermelés földrajzi változásait. Gondolatébresztő volt látni, milyen nagyszámú menekültügyi szabályozás történt, amelyek nem vezettek eredményre, és, hogy az emberiség milyen nagy aránya érintett a migrációban. Javaslatokat tett az egyébként elkerülhetetlen migráció miatt szükséges lépésekre, és arra, hogy társadalmi értékrendet váltsunk. Különösen fontosnak tartja a kooperációt, a jövőorientált politikai struktúrát és a megoldásokra törekvő politikát.

Michal Vit, a Prágai Metropolitan Egyetem professzora személyes példákkal érzékeltette azt az ellentmondásos helyzetet, amivel szembesülünk a nem szabályozott migráció miatt. Utazásai során találkozott például embercsempészekkel is.

Klaus Wölfer osztrák diplomata és Indonéziában, Szingapúrban, Törökországban szolgáló nagykövet a nemzetközi politika nehézségeiről, korlátairól beszélt reflektálva a tudományos érvekre és a személyes nézőpontra.

A csütörtöki Bizalom és értékek globális perspektívában panelbeszélgetésen Alexander Bielicki, az Oslo-i Egyetem oktatója a mindennapi bizalom kérdését járta körbe. Ösztönözni kell, hogy az állampolgárok és az (ön)kormányzatok partneri viszonyba kerüljenek, ehhez hiteles, a bizalomra méltó intézmények kellenek és alkalom, hogy a szavahihetőséget demonstrálni lehessen. Skandináv példákat hozott a bizalomépítésre.

Ahmet Evin történészprofesszor (Sabanci Egyetem, Törökország; iASK) süllyedő érzésről beszélt korunk társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és természeti környezetét jellemezve. A bizonyosságok eltűntek, a keleti és a nyugati félteke között egyre élesebb az elkülönülés, mondta, hozzátéve, hogy a bizalomnak alapvető gazdasági szerepe van.

Dél-Afrikából érkezett a téli egyetemre Sean Cleary (Strategic Concepts Ltd. igazgatója), az FTI-iASK tanácsadó testületének tagja. Az Edelman Bizalmi Barométer 2020-as kiadásának lesújtó eredményeit idézte, amelyek azt mutatják: hiába nő általánosságban a világ gazdasága, ez egyre kevesebbeket tölt el bizalommal. A jövőre vonatkozó félelmek elhomályosítják a reményeket, az emberek többsége nem bízik a vezetők helytállásában. Nincs intézmény, ami egyszerre lenne hozzáértő és erkölcsös, vélik. Senkinek sem előnyös a jelenlegi helyzet, jelentette ki Cleary, majd a 2030-ra várható globális trendek között sorolta a gazdasági súlypontok eltolódását, az USA erejének gyengülését, geopolitikai feszültségeket, azt, hogy lezajlik az első biodigitális technológiai forradalom, fokozódik a társadalmi elégedetlenség és gyengülnek a nemzeti kormányok. Hozzátette azonban: a rendszer annyira komplex, hogy nehezebb megjósolni a jövőt, mint valaha.