Nyáridéző- megjelent az új vasi Prémium Magazin

Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán, A kőszívű ember fiai, Az oroszlán ugrani készül, A veréb is madár. Ezeket a filmeket látta az egész ország. Az idősebbek annak idején még a mozikban, a fiatalabbak pedig a televízióban, hiszen gyakran műsorra tűzi őket ma is valamelyik magyar nyelvű csatorna. Sokan tudják azt is, hogy Hildebrand István – barátainak és tisztelőinek csak Hilda – volt ezeknek a filmeknek az operatőre, de azzal csak nagyon kevesen vannak tisztában, hogy a filmes formanyelvet megújító operatőr gyerekkorának nagy részét a Vas megyei Felsőcsatáron töltötte. Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán, A kőszívű ember fiai, Az oroszlán ugrani készül, A veréb is madár. Ezeket a filmeket látta az egész ország. Az idősebbek annak idején még a mozikban, a fiatalabbak pedig a televízióban, hiszen gyakran műsorra tűzi őket ma is valamelyik magyar nyelvű csatorna. Sokan tudják azt is, hogy Hildebrand István – barátainak és tisztelőinek csak Hilda – volt ezeknek a filmeknek az operatőre, de azzal csak nagyon kevesen vannak tisztában, hogy a filmes formanyelvet megújító operatőr gyerekkorának nagy részét a Vas megyei Felsőcsatáron töltötte. Hildebrand Istvánt Budapesten kerestük fel, találkozásunkkor nagy örömmel és tisztelettel beszélt ezekről az évekről, a településről, illetve az ott élőkről. Elkísért bennünket a mesterhez Stekovics Gáspár szombathelyi fotográfus, aki nagy tisztelője Hildebrand Istvánnak, és hamar kiderült, hogy ez a tisztelet kölcsönös, a két művész nagyra értékeli egymás munkásságát. A film hőskorának alkotóiban közös volt a lázadás igénye. Arról faggattuk a filmest, vajon a technikai felkészültség mellett mi kell még ahhoz, hogy valaki jó operatőr legyen. István lelkesen mesélt.– Ezt maga előtt már nagyon sokan megkérdezték tőlem. Ma erre még nehezebb válaszolni, mert az én időmben egészen más volt megforgatni egy árvízi jelentet vagy a Jókai-féle farkaskalandot. Élő szereplőink voltak. Az árvízi képekhez egy strand medencéjét béreltük ki, a díszlet, a statisztéria mind eredeti volt. Manapság utólag mindent megold a technika. Mi évekig készültünk egy filmre. Cikkünkből kiderül, miként történhetett meg, hogy az Egri csillagok forgatási munkálatai kezdetén Várkonyi Zoltán úgy döntött, nem Hildebranddal folytatja a filmet. A történet érdekes, tanulságos és szomorú. Egy tehetséges alkotó pályája tört meg ostoba intrikák és értetlenség miatt. A csodálatos filmek azonban megmaradtak nekünk, bármikor újraélhetők. Istvántól megtudtuk, hogyan dolgozott Ruttkai Éva, Házy Erzsébet, Darvas Iván vagy Básti Lajos. Latinovits a barátja volt, Medveczky Ilona viszont nem lett a felesége. Hogy milyen volt Pesten a művészélet, egy igazi legendától tudhatják meg. Hilde-brand szemével szebb lenne a világ.Ha már Budapesten jártunk, hazafelé betértünk Paloznakra, a varázslatos szépségű Balaton-parti településre, ahol Trokán Péter vendégei lehettünk. A színművész nagy örömmel mutatta meg birtokát, ahol a színházi évadon kívüli hónapokat tölti, levitt minket a kikötőbe, ahol a megunhatatlan tó éppen egyik legszebb arcát mutatta. Kristálytiszta vízen ringatózó csónakok, távolban fehérlő vitorlák, kéklő déli part, melengető nyári délután. Trokán Péter természetesen beszélt a színházról, a szerepekről, de beszélt a családról és szerelméről, a Balatonról is.

Őszi számunk címlapján Lovas Henriette mosolyog, akit aligha kell bemutatnunk a Vas megyeieknek. Nagyszerű versenytáncos múltja, táncpedagógusi tevékenysége predesztinálja arra az ismertségre, népszerűségre és szeretetre, ami körülveszi. Valamikor párjával, Zsámboki Marcellel a parkettán kettesben értek el sikereket, most viszont több száz, ezernyi gyerek sikeres partnere a tánc világában való eligazodásban, a harmonikus mozgás egész életre szóló megszerettetésében. Zergi Borbála műtermében pedig egy sugárzó, életvidám hölgy állt fényképezőgépünk elé, hogy megajándékozzon bennünket legszebb mosolyával. Ha ősz, akkor szőlő, ha szőlő, akkor szüret, ha szüret, akkor bor. A Ság hegyi bornak egyre nagyobb a rangja, egyre jobb a híre. Dénes Tibor Győrben él, Budapesten dolgozik, de valójában a Ság hegyen van otthon, és mindent, amit a borról tud, megtanult, azt a Ság hegy érdekében kívánja kamatoztatni. Vele jártuk be a birtokot, a pincét, kóstoltuk a borokat. Dénes Tibor a jövőről beszélt, de a múlt sem kevésbé fontos. Ezért mutatjuk be magazinunkban a híres, kőszegi Szőlő Jövésnek Könyvét, amelyről sokan hallottak már, de kevesen láttak a maga való-jában.Az Őrségben, Szaknyéron megtaláltuk az alpakákat is, amelyek ugyan nem őshonos állatok ezen a tájon, hiszen Dél-Amerikából származnak, de nyugodtan mondhatjuk, hogy mára az őrségi táj részeivé váltak, az ide látogató turisták és persze főleg a gyerekek legnagyobb örömére. Az alpakafarm tulajdonosai egyöntetűen vallják, leginkább alpakák szeretnének lenni a saját farmjukon.Talán az utóbbi időben kicsit kevesebbet hallunk Marton Kláráról és Dancsó Zoltánról, pedig most is pezseg körülöttük az élet. Az edzőtermükben jártunk, és elmesélték mekkora kihívás a mai gyerekekből olyan jó kick-boxost, olyan jó harcost faragni, mint ők voltak versenyző korukban.Egy szombathelyi kiállításon felfedeztük Benes Daisyt, az egykori szépségkirálynő-jelöltet, majd az ő nyomdokain a nagyszerű szombathelyi fényképészt, Farkas Gézát, akinek sokat köszönhetnek a város lakói, mégis kevesen ismerik. Korabeli fotókon elevenedik meg a múlt, és Farkas Géza unokája, a városszerte jól ismert és köztiszteletben álló Asbóth Mária is megmutatja nekünk azt, ami a nagyapai örökségből megmaradt. Benes Daisyről pedig egyebek között kiderül, hogy az egyetlen magyar származású Oscar-díjas filmszínész felesége lett – valamikor a boldog békeidőkben. És ha már szépségkirálynők: Stankovics Bea, a legutóbbi Miss Hungary helyezettje elmondja nekünk, hogyan él szűkebb pátriánkban mostanság egy szépségkirálynő-jelölt.És ezzel még messze nincsen vége a Prémium őszi lapszáma kínálatának. Szalainé Bodor Edit a helytörténeti klub munkájáról beszél, meg arról, hogy a múlt hogyan hozza össze az embereket. A bozsoki Castanea Egyesület tudatosan élő és gondolkodó hölgytagjai arról győznek meg bennünket, hogy egy kis odafigyeléssel mennyivel egészségesebbek és kiegyensúlyozottabbak lehetnénk. Szerencsés egybeesés, hogy az egyesület éppen ma várja az érdeklődőket fennállásuk jubileumának közös ünneplésére a bozsoki Kneipp-házba. Ha arra járnak, térjenek be hozzájuk, kipróbálhatják a masszázsösvényt és kiszakadhatnak végre ebből az őrült tempót diktáló mókuskerékből, amelyet életnek hívunk. Szabi, a pék, vagyis Szabadfi Szabolcs pedig a sikerhez vezető útról beszél, az elhivatottságról, a munkáról és arról, hogyan maradjunk meg szerénynek akkor is, ha van mire büszkének lennünk. Rajong szülővárosáért, Kőszegért, gyakran jár haza. Mivel a pékek éjjel dolgoznak, ő is akkor pörög a legnagyobb fordulatszámon, amikor mi mindnyájan alszunk. Ahogy ő fogalmaz, nyolc ember helyett is képes dolgozni, beéri két-négy óra alvással és hétvégenként csak vasárnap éjjel enged meg magának egy kicsit hosszabb pihenőt. Rengeteg a dolga. A legjobb éttermekbe szállít pékárut, nyolc üzlethelyiséget működtet, százkét alkalmazottat foglalkoztat. Megidézünk egy régi sajtos receptet, amelyet ő is készít már, igaz, mangalicazsírral keni meg a tésztát feltekerés előtt. Megtudjuk, hogyan, készít ízes hagymalekvárt, de azt is elárulja, hogy a májkrémes kenyeret mustárral eszi. A világ végére elmegy egy jó rántott velőért, ahol dupla adagot készítenek neki hagymás tört burgonyával. Nincs kényes ízlése, az utca emberének süti a kenyeret is, de ezek olyan mesterművek, amelyek után bárki megnyalja mind a tíz ujját. Ha ez még mindig nem elég, sorolnánk tovább az érdekes témákat. De ennél talán jobb, ha maguk győződnek meg arról, hogyan képes egy magazin visszalopni a tovatűnő nyár ízét, fényét és illatát. És tudják mit? Ez a magazin képes rá! Még akkor is, ha egyszer minden elmúlik.