Szmoking és Opium - Yves Saint-Laurent hagyatéka

A divatdiktátor Yves Henri Donat Mathieu Saint-Laurent néven látta meg a napvilágot Algériában, 1936. augusztus 1-jén. (Ekkor Algéria Franciaország része volt.) Nagyszülei - mindkét ágról - Elzászból menekültek Oranba, a francia-porosz háború idején.

Yves a helyi gimnázium egyik rendezvényére tervezte első jelmezeit, ekkor 11 éves volt csupán. A divat világába menekült társai folyamatos gúnyolódása elől, s mindössze tizenhét évesen Párizsba költözött. Beiratkozott az haute cotture szakmai kamara divatiskolájába, s már a képzés idején megvillantotta kivételes tehetségét az IWS (Nemzetközi Gyapjútitkárság) pályázatának megnyerésével.

Ebben az időben divatrajzai jelentek meg a Vogue-ban, és a nívós magazin főszerkesztőjének ajánlására Christian Dior felkarolta a fiatal tehetséget. Mestere haláláig (1957-ig) tevékenykedett itt, s még művészeti vezetőnek is megtették. Az első, itt készített kollekciója – a Linge Trapéze – világsikert hozott a tervezőnek, hiszen felszabadította a nőket a vattatömések és a merevítések súlya alól.

1960-ban behívták katonai szolgálatra Algériában, ám idegösszeomlással szállították kórházba. Elektrosokk-terápián és gyógyszeres kezelésen vett részt, s ezek nem is múltak el nyomtalanul: gyógyszerfüggővé vált. Ennek következtében elvesztette állását a Dior-háznál.

1961-től élettársa divatházában – a Bergé-ben – folytatta tovább pályáját, de már a saját nevével is tervezett kollekciókat. Meglepő kreációira rácsodálkozott a világ többször is, mint például a Nude-Look ruhadarabjai esetében (átlátszó anyagból készített öltözékeket). Farmeranyagból is az elsők között tervezett. Olyan trendeknek is követve az irányvonalait, mint például a Beatnik-Look (szűk nadrágok és combközépig érő csizmák, női nadrágkosztümök, tweedöltönyök).

1966-ban nyitotta meg első saját prét-á-porter üzletét Párizsban. A ma is jól ismert Yves Saint-Laurent-logó ekkor kezdte meg hódító útját a világon. Olyan sztárok váltak rajongóivá, mint például Catherine Deneuve, Romy Schneider vagy Claudia Cardinale.

1968 körül aratta legnagyobb – mondhatni botrányos – sikereit: előbb a szmokingot, majd a ballonkabátot emelte át a feminin divatba, s kollekcióinak hála, a nadrág is unisex viselet lett.

1971-ben jelent meg első parfümjével a piacon. Ennek reklámkampányával is vihart kavart: saját aktfotójával hirdette termékét. Innentől kezdve évente minimum egy illattal jelent meg, leghíresebb ezek közül talán az Opium nevet viselő. 

Ihletet a legkülönbözőbb területekről merített: Shakespeare munkássága épp úgy hatott rá, mint Picasso vagy Van Gogh művészete.
Alapelve volt, hogy a test vonala számít mindenekelőtt, ezért kerülte a túldíszítettséget. A nőiességet helyezte előtérbe, amelyről így gondolkodott: „Ahhoz, hogy a nő szép legyen, elég egy fekete pulóver, egy fekete szoknya és oldalán egy szerető férfi.”

Divatháza egészen 1993-ig pénzügyileg független volt, ám ekkor a Sanofi nevet viselő gyógyszergyártó cég felvásárolta (közel 600 millió dollárt ért meg nekik).

1999-ben a Gucci felvásárolta a márkanevet is, a prét-á-porter részleget pedig Tom Fordra, az amerikai tervezőre bízta. Yves Saint-Laurent ezek után csak a haute cotture kollekciókra koncentrált.

2002-ben látványos – bemutatóval összekötött – ünnepség keretében vonult vissza, ahol Naomi Campbell, Jerry Hall és Laetitia Casta utoljára viselték ruháit, Catherine Deneuve pedig egy dallal búcsúztatta a tervezőzsenit.

Hat évvel később, 2008. június 1-jén, 72 évesen hunyt el, hosszan tartó betegség után párizsi lakásában.

2004-től Stefano Pilati vette át a kreatív vezetői posztot, aki saját stílusával vegyítette YSL hagyományos vonalait. A 2010-es trendben megtalálható például a ceruzaszoknya, a bőszárú nadrág és természetesen a férfi zakó is. Pilati merész újításokat vezetett be a mester halála óta, ám ügyessen játszik az anyagokkal, így a legmeghökkentőbb szabásvonalakat is bele tudja csempészni a tradícionálisba.