Alsógatyás lázadás - Maya naplója

Csak az ikszedik randevú után lepleződik le a dolog, amikor már jobban megismerjük egymást. Ismét barátnőm jutott eszembe, aki szerint nekem mindig van valami bajom az aktuális hímmel, ezért hát megpróbáltam más szemmel nézni az élére vasalt  juppit, aki a drága öltönyéhez  mesezoknit hordott. Minden pillanatban, amikor kivillant Donald kacsa vagy a tazmán ördög, kérdőjelek jelentek meg a fejem fölött.  Nem tudtam máshogy cselekedni, így hát rávilágítottam a dologra: 
- Milyen édes kis zoknid van! -  mondtam, mintha valóban annyira cukinak találnám a dolgot. - Ó igen, és hidd el, nem véletlen a dolog... -  válaszolta huncut mosollyal a szája szegletében.

Jaj ne, gondoltam magamban, biztos valami titkos perverzitás ez is, mint a pink vécés pasas, aki bugyirózsaszínbe öltöztette az egész fürdőszobáját. Abból nem kérnék még egyszer...  

-  Én valójában egy bohókás, mindig pörgős srác vagyok, aki csak a munkája miatt szorítja bele magát ilyen öltönyökbe. S ha máshogy nem is tudok, de néha ilyen titkos módszerekkel azért igyekszem lázadni az üzleti világ sznobizmusa ellen. És igen, néha az alsógatyám is pókemberes! - vágott fel.  
Upsz, nem sok információ ez egy kicsit egy első randira? - vélekedtem magamban, viszont azt mondtam:  - Megértem, nekem is vannak hasonló módszereim...  - és kacsintottam egyet. Na, erre persze felcsillant a szeme, s tudtam, annyira tudtam, mit fog kérdezni. Imádom, hogy ennyire irányíthatóak, mondtam magamban, és persze, hogy megkérdezte:  - És, elárulod, mik azok? Nem alszom, ha nem tudom meg! 

Üdv: Maya