Élvhajhász nőfalóból mintaférj lett Gönczi Gábor?

A karrierjét kapásból gyors pályamódosítással kezdte, brókernek készült, műsorvezető lett.

- Tudatos döntés volt, vagy véletlenül csöppent a médiába?

- A brókerség volt inkább véletlen, vagyis útkeresés. Akkoriban még nem tudtam, mivel szeretnék foglalkozni, úgy éreztem, ha közgazdaságtant tanulok vagy pénzügyet, az a javamra válhat később. Nem is bántam meg, de gyakorlatilag az első félévben kiderült, hogy nekem ehhez semmi érzékem nincs. Akkor már tudtam, hogy biztosan nem leszek bróker, de becsületesen végigjártam. Az iskola utolsó évében találtam egy apróhirdetést arról, hogy televíziós műsorvezetőket, riportereket képeznek Komlósi Gábor újságíró iskolájában. Izgalmas világnak tűnt. Akkoriban még nem voltak kereskedelmi tévék, csak egy híradó volt, és abban el tudtam volna képzelni magam. Éreztem, hogy ez a pálya fekszik majd nekem, és sikeres is voltam, szerettem az óráimat, a tanáraimat. A Napkeltében kezdtem riporterkedni, gyakornokoskodni, majd innen kerültem a Fókuszba, és gyakorlatilag itt vagyok tizenhárom éve.

- Emellett pedig húsz éve zenél Smile nevű zenekarával. Milyen alapvető különbségek vannak az énekes és a műsorvezető énje között?

- A műsorvezetés egy behatárolt történet. Állok egy fix helyen, nem léphetek, nem mozdulhatok sehova, bizonyos kamerákba kell néznem. Megvannak a határok, hogy mennyire adhatom át magam egy hangulatnak, szomorúságnak vagy vidámságnak. A színpad pedig egy freestyle műfaj, az ember bármilyen lehet, amilyen az adott pillanatban szeretne lenni. Az énekes, a frontember szerepe közvetlenséget kíván. Kisugárzásban ugyanaz vagyok mindkét helyen, de a színpadon jóval lazább lehetek. És ha már a huszadik születésnapot említi: életünk eddigi legnagyobb dobására készülünk, január végén a Művészetek Palotája nagytermében adunk exkluzív jubileumi koncertet, ahol több mint százan leszünk majd a színpadon. Már a próbákat összefogni is óriási feladat. Borzasztó büszke vagyok rá, hogy bizonyosan teltház lesz.

- Tudna választani, jobban szereti az egyiket a másiknál?

Azt gondolom, ha csak az egyik lenne, mondjuk csak zenész lennék, valami hiányozna. Nem értékelném ennyire a zenész élettel járó szabadságot, ha pedig csak a kötött műfaj lenne, nem tudna felrobbanni bennem az a fajta energiabomba, ami csak a színpadon tud felrobbanni. Nagyon szeretem ezt a kettőséget, az egyikkel pihenem ki a másikat.

- Úgy hírlik, élvhajhász nőfalóból mintaférj lett.

A tízes éveim vége és a húszas éveim azzal teltek, hogy voltak kérdéseim az élettől, amikre szerettem volna választ kapni. Úgy érzem, feltettem az összes kérdést, és megkaptam az összes választ. Amikor pedig eljött az életemben az a valaki, akinél azt éreztem, itt ki lehet kötni egy életre is, akkor én ezt a korszakot lezártam. Ez nem egy önmegtartóztatás volt, nem is esett volna már jól azt az életet élni, amit korábban éltem. Nem szeretném veszélybe sodorni ezt, mert nehéz az embernek olyan párt találni, akivel meg tud őrizni egy saját belső világot.

- Van, amire a felesége sem tudja rávenni?

Sajnos a sportra nagyon nehezen. Ő úszik, fut, nagyon egészségesen étkezik, rendesen kipiheni magát. Én ebben nagyon rossz vagyok. Egyrészt lusta vagyok, másrészt pedig ha lehet választani a szórakozás, bulizás és a sport között, akkor én biztos, hogy nem az utóbbit fogom választani.

- Esetleg házimunka?

Hál’ istennek ezt  a terhet a feleségem teljes mértékben levette a vállamról. Egyetlen egy házimunkáért felelek, és abban elképesztően jó vagyok, mondhatni verhetetlen: hétfőnként ki kell raknom a kukát. (nevet) Ezt nálam jobban senki sem tudja.

– Mindketten sokat dolgoznak. A mindennapokat hogyan oldják meg?

Ügyes koordináció kérdése, muszáj előre tervezni. Mivel a Fókusz esti műsor, én hétköznap nem vagyok otthon fél tíznél korábban egyik nap sem, hétvégén pedig zenélni megyek. Muszáj hogy hétköznap, ami marad pár óra, az a kettőnké legyen. Odafigyelünk, hogy akkorra ne vállaljunk semmit, olyankor nem foglalkozunk másokkal, hétvégéken pedig az esti koncertig kettesben vagyunk.

- Mi jelenti a kikapcsolódást?

Nagy mozizósok vagyunk, az új filmeket mindig megnézzük, de egy sima kedd este egy pohár borral kettesben a legszuperebb. Az megnyugtat, feltölt, olyankor úgy indul a szerda reggelem, hogy minden rendben van, százszázalékos vagyok, és innen indulhatunk újra.
Ha nyugi van, nekem az már elég, de nyilván szeretünk kiruccanni is. Ha volt egy kis szabadidőnk, régen rögtön elutaztunk valahová vidékre, aztán rájöttünk, hogy otthon szeretünk a leginkább pihenni. A saját ágyunkat, a saját házunkat, a saját kutyánkat szeretjük a legjobban.

- Milyen lesz tíz év múlva, folytatható ez az életvitel?

Szerintem igen, nagyon szeretem ezt az életmódot. Nem biztos, hogy ugyanez a lendület lesz bennem, de alapvetően biztosan ugyanezt fogom csinálni.
 

A Smile rendhagyó születésnapi koncerttel ünnepli fennállásuk huszadik évfordulóját. Január 31-én a Művészetek Palotájában a világhírű „Diva’s Night in Vegas” koncertsorozat mintájára valamennyi énekesnőjük színpadra áll. Balássy Betti, Szatmári Orsi, Moór Bernadett, Somorjai Ilona, Ambrus Rita és Farkas Zsófi is hozzájárul az est sokszínűségéhez. A népszerű slágerek mellett a világ-, és a magyar népzene is életre kel, helyenként rendhagyó módon.