FM Nagyi blogja - Kell-e az esti mese?

Kipakolják a ruhásszekrényemből a szoknyáimat, blúzokat, sálakat, és mindent, ami csillog. Magukra tekergetik, kötözgetik. Utána következnek a magas sarkú cipők, szandálok, köztük a "világ legszebb cipője."  Én neveztem el így  márkás olasz tűsarkúmat, amit most már alkalom híján csak az unokáim keltenek életre. Tipegnek, mint a manökenek, vonulnak benne, még riszálnak is. "Óma (így hívnak engem), tegyél fel valami szép zenét! Te leszel a királyfi!"  Bál van. Táncolunk, tekergünk, bohóckodunk. A hangulat az egekbe emelkedik.  Hogyan lesz ebből elalvás?  Vacsora, fürdés. Folytatódik a szertelen vidámság, kacagás, pancsolás. Mikor a helyzet  reménytelennek tűnik, eszembe jut Illyés Gyula "Hét meg hét magyar népmese" kötete, abból választhatnak. Boldogok. Nyakigláb, Csupaháj, Málészáj. Nem először hallják, jól ismerik a történetet, mégis:  a  szüntelenül csacsogó kis szájak lankadnak, a szépséges szempillácskák egyre súlyosabbak. Látom, ahogy az álomtündér megérkezik. Lassan leülhetek a saját könyvemhez.