Hogyan szoktassuk rendre a gyerekeket?

A tapasztalatot a szakirodalom is igazolja, gyermekpszihológusok sora írt értekezést arról, milyen fontos szerepe van a gyerek csecsemőkorától kialakított napirendnek abban, hogy később rendes vagy rendetlen gyerek, illetve felnőtt lesz-e belőle. Sokan panaszkodnak, főleg kamaszok szülei, hogy a gyerek egyáltalán nem hajlandó rendet tartani maga körül.
Ha utána nézünk, az esetek nagy részében kiderül, hogy a rendetlenség visszavezethető arra, mennyire vették komolyan a szülők - újszülött kortól kezdve -, a gyerek életritmusát, és mennyire tartották fontosnak a rendszerességet. Azzal persze nem teszünk kárt a kicsik lelkében, ha egy-egy alkalommal elcsúszik az időbeosztásunk, de ha ez rendszeresen előfordul, az már nyomot hagy a gyerekekben.

Divatos manapság a fiatal szülők körében az a felfogás, hogy a saját életükön cseppet sem kívánnak változtatni azért, mert gyerekük született. Hozzák-viszik magukkal a csecsemőt,  éjjel-nappal, társaságba, kirándulásra, nyaralásra. Mondván, ha fáradt úgyis alszik, ha éhes, megszoptatják A gyerek számára később, a bölcsődei és óvodai, majd az iskolai élet is meghatározott rend szerint zajlik. Ha ez otthon kezdettől fogva nincs meg, vagy nem folytatódik, akkor jönnek a gondok a rendcsinálással (is).

Az esetek többségében már kisgyerekekben is ki lehet alakítani, hogy igényeljék a rendet maguk körül. Kezdetben nagyon is szívesen teljesítik az ilyen feladatokat, hiszen nekik is óriási öröm, felfedezés, ha bizonyos dolgokat már meg tudnak csinálni. A játékok bepakolására egy nagy dobozba – mondjuk az esti fürdés előtt - már másfél-két éves korban simán képesek. Ha a kezükbe adjuk a játékot, és azt mondjuk: „ezt most tedd vissza a helyére”, vagy „ez a játék kerüljön a polcra” stb. tulajdonképpen a képességeiket is fejlesztjük.

A takarításba már egészen pici kortól kezdve bevonhatjuk őket, kis seprűvel és lapáttal részt vehetnek a munkában – függetlenül attól, hogy mennyire eredményesek. Ha az esti rendrakás 3-4 éves korukra része lesz a szokásos napi rutinnak – természetesen kell hozzá szülői segítség és főként türelem – akkor nemcsak a játékok, hanem a ruhák, később tanszerek, könyvek elpakolásával sem lesz különösebb gond.
Amennyiben mégis – például a „dackorszak”-ban, már hatásos lehet különböző szankciókat, mesemegvonást, kedvenc játék elzárását kilátásba helyezni. Sokat számít a következetesség – ne csak a vendégek érkezése előtt kívánjuk meg a rendrakást – és a szülői példamutatás. Ugyanakkor nem szabad túlzásba esni, és állandóan a gyerek nyomában járva óvni a rendet, mert visszaüt, ha nem játszhat, dolgozhat kedvére. Ha pici korától kezdve rendre szoktatjuk a gyereket, valószínűleg a tanulási stílusa is rendezettebb lesz, figyelmét nagyobb erőfeszítések nélkül lesz képes egy adott dologra fordítani, és az idejét is hatékonyabban tudja beosztani.

A kamaszkorban jellemző nagyfokú rendetlenség más okokra vezethető vissza, a felnőtté válás „lázadásának” megnyilvánulása, kezelése egészen más módszereket igényel.