Szávai Viktória: Sokmindent tudok a női létről

A színházszerető közönség a Farkasok és bárányok, a Naftalin, A Főfőnök, az Alkony és a hamarosan bemutatásra kerülő Yerma című előadásokban láthatja őt.

- Mit szólt, amikor értesült a díjról?

- Nagyon meglepődtem, mert most egyáltalán nem számítottam rá. Volt olyan időszak, amikor reménykedtem benne, de mostanában tényleg eszembe sem jutott. Fontos ez az elismerés, de ami a legjobban esett az egész díj körüli hercehurcában, az a kollégák és barátok gratulációja. Kellemes meglepetés volt, és iszonyúan jólesett, hogy annyian gratuláltak, felhívtak, táviratot vagy sms-t küldtek olyanok is, akikkel tíz éve nem találkoztam. Már ezért megérte.

- Mit érez, az utóbbi években milyen irányba változott a színészi játéka?

- A Jászai-díjtól függetlenül is azt érzem, hogy most már egy csomó olyan dolgot tudok, amit a pályám első időszakában nem tudtam. Nyilván értem is belülről, de sokat számít, hogy időközben anya lettem. Én rettenetesen görcsös, zárkózott voltam, nehézséget okozott, hogy a személyiségem nőies oldalát kibontsam a színpadon. Az anyasággal feloldódott bennem ez a gát, átléptem egy határvonalat, és most azt érzem, hogy sok mindent tudok a női létről.

- Melyik a kedvenc szerepe most a Radnótiban?

- A Farkasok és bárányok-ból Kupavina. Sajnálom, hogy már csak kétszer játszhatom el, ezt az előadást a csapatmunka miatt is szeretem. A produkció hihetetlen igényesen, aprólékos gondossággal lett összerakva, ha valami miatt nem tudunk 100 százalékot nyújtani, akkor se tud egy bizonyos szint alá menni. A másik az Alkonyban Madame Popjatnyik. Szeretem azt a szétcsúszott véglényt, akit játszom, mert nagyon más, mint amilyen karaktert rám szoktak osztani. Talán a Sirályban Mása szerepe volt még ilyen, az is a típusom ellen lett kiosztva, és én hálás voltam, mert mindig izgalmas olyan dolgot megmutatni magamból, ami nem kézenfekvő. Szép és egészséges embert játszani számomra nem kihívás.

- Éppen egy anya-szerepet próbál a Yermában. Akkor most szép és egészséges nőt játszik?

- Meglátjuk. Még néhány hét hátra van a bemutatóig, ezért most csak arról tudok beszámolni, hogy milyen jó próbálni a rendezővel, Rába Rolanddal. Szeretem a gondolkodásmódját. Nagyon határozottan akar valamit látni, de ezt nem erőszakosan várja el, hanem ügyesen navigál minket. Bizonyos mondatoknál azt érzem, hogy csatát nyertem, de közben az történik, amit ő szeretne látni. Izgalmas és kreatív munka.