Vallomás a férfitól: feleségem van - Maya naplója

De talán egyszer mindenki megtapasztalja, milyen az, ha megcsal valakit vagy megcsalják őt. Szerencsére nekem egyikben sem volt részem soha (legalábbis nem tudok róla...), annál inkább egy harmadik változatban, amelyről világéletemben azt gondoltam: velem ez nem fordulhat elő! Akaratom ellenére a csúnya (Bermuda) háromszög - amely valóban mindenki lelkét megeszi - egyik pontja lettem...
Történt ugyanis, hogy ő - nevezzük Adrenalinnak -, egyszer csak azzal fogadott, miután hónapok óta találkozgattunk, mintha csak a századelőn éltünk volna, hogy tulajdonképpen mondania kell valamit. Na, gondoltam, ez nem az a nézés, amiből bármi jó sülhet ki. Összerándult a gyomrom. 
- Feleségem van...  - hangzott el a mondat, amely minden nő világát fenekestül felforgatja. A pillanat tört része alatt játszódott le bennem minden, amiből erre következtetni kellett, lehetett volna. Hogy a városban, ahol éltünk, sosem fogta meg a kezem. Hogy gyakorlatilag esténként sosem láttam, kivéve a hét végi bulizásokat. Hogy ha hívtam, később hívott vissza.  Amikor bemutatott valakinek, csak annyit mondott: ő pedig Maya. És még sorolhatnám. De természetesen mindig talált rá jó okot: elfoglalt, lassan halad a dolgokkal, nem hallotta, nincs itthon és a többi.
Éppen ezért nem is lepett meg annyira ez a rettentes mondat, mint várható lett volna, hiszen én magam is rákérdezhettem volna már. Miért nem tettem?
Üdv: Maya