Az a rettegett leány- és legénybúcsú...

A leány- és legénybúcsú napja sok estben nagyobb örömmel, jó bulival és emlékezetes élményekkel jár, mint amikor végignézhetik barátjuk (vagy megélhetik a saját) életre szóló nagy eseményét. Reményeink szerint mindkét napból csak egy lesz az életünkben, és ehhez méltóan készülődünk is rá. Mégis sok párkapcsolat megsínyli ezt a bolondosan jó szórakozást. 
 

Mitől félnek annyira a párkapcsolatban élők? Mi kivetnivalót lát, hall és tesz majd a fiú vagy a lány a búcsúesten? Miért aggódnak lányok és fiúk, amikor az egyneműek barátot búcsúztatnak? Miért tulajdonítanak ekkora jelentőséget ennek a napnak, hiszen semmi másról nem szól, csak arról az utolsó estéről, amelyen a lányt és a fiút a barátok  elbúcsúztatják a szingliélet minden sajátos formájától. Mégis sok esetben a kapcsolatok igencsak megsínylik ezt az estét, olykor a kölcsönös bizalomból felépített várak dőlnek romba, már akkor, amikor  útjára engedjük a kedvesünket: "ígérd meg, hogy" és jobbik esetben a "csak meg ne tudjam". Persze megtudja - de ez már más téma lenne.
 
Hölgyeim és uraim,  gondoljunk arra, hogy ez is csak egy "drágám, ez ma a barátaim estéje" nap, és holnap minden úgy folytatódik, ahogy előző napon abbahagytuk, nem dől össze a világ, nyugodt szívvel engedjük útnak a párunkat. És érezzük jól magunkat  mi is ezen a túlmisztifikált napon, ne felejtsük el: ez a barátunkról szól és nem rólunk. Csapjunk egy nagy bulit, csináljunk neki felejthetetlenül szép estét, maradjunk higgadtak, legyünk megértőek kedvesünkkel szemben, hogy megélje a kapcsolatunk azt a derűs napot, amikor azok, akiket most búcsúztatunk, majd minket is örömmel búcsúztatnak!