Csisztu Zsuzsa sportriporterként is maximalista

- Hihetetlen jól érzem magam, a sport-televíziózás legjavában dolgozhatok. A tornászvilágversenyek közvetítései, valamint a legértékesebb labdarúgó műsorok  mellett saját beszélgetős műsorom is van, melynek címe Vendégjátékos. Ebben egy művész vendég olyan sportolót hív “játékosul”, akit nagyra tart, s így kialakul egy érdekes beszélgetés. Ezen kívül műsorvezetője vagyok a Reggeli Start című sportos-közéleti napindító adásnak, s a Klubrádiónál is évek óta vezetem a Rekorderek című műsoromat, szóval csak relatív, hogy ritkábban vagyok látható, hallható. Tavaszal pedig ledoktoráltam az ELTE jogi karán.

Zsuzsa életét öt éves korától tizenhét éven át az élsport, ezen belül is a szertorna határozta meg.  Nemzetközi eredményeket ért el, csapatban és egyéniben is a világelithez tartozott. Édesanyja azonban mindig tudta, hogy lánya nem csak kitartó és szorgalmas, hanem nagyon cserfes is, így 1988-ban benevezte őt egy sportriporter-kerestetik pályázatra.

 - Mindezt az én tudtom nélkül tette. Egy kicsit meg is orroltam rá emiatt, de úgy látszik, érezte, ez nekem való lesz. És milyen igaza volt, nyolcszázból bekerültem a legjobb tíz közé. Ám ekkor kaptam egy ösztöndíjat a Minnesotai Egyetemre, ahol nemzetközi kommunikációt és televíziózást hallgattam. Az első fecskék egyike voltam, aki az Egyesült Államokban a kiamagasló sporteredményeinek köszönhetően tanulhatott, ma már ez egyre több sportolónak megadatik. Akkor még nem volt mobiltelefon, se internet, nem volt olyan egyszerű kapcsolatot tartani az itthoniakkal, de hasznos évek voltak. Amikor hazatértem, Vitray Tamás emlékezett rám, és felkért szakkommentátornak a barcelonai olimpia tornaeseményeire. Olyan jól sikerült a bemutatkozásom, hogy 1992. október elsejével felvettek a Telesporthoz.

Később az egyik kereskedelmi csatornához került, ahol nem volt könnyű feladata: éveken át dolgozott a hírműsorokban és a Reggeli műsorokban is, valamint stúdióbeszélgetéseket vezetett a profi bokszmérkőzések alkalmával.
 
- Minden munkára felkészülök, rászánom az időt még a tornára is, hiszen sok a változás. Nagyon nagy dolognak tartom, hogy az ökölvívó szakmában is elismeréssel szóltak a munkámról. Olyannyira, hogy felkértek, legyek a szövetség női bizottságának a tagja - mondja. Sőt, bokszkesztyű is volt már a kezén, hiszen Csábi Bettina és Miló Viktória is meghívta akkortájt egy-egy edzésre.  

Dolgozó nőként, családanyaként nem sok szabadideje van, de a mozgás ma is része az életének. Mivel többször kellett műteni a térdét, így a kondicionáló edzéseket magának vezényli.
 - Sokféle sportot kipróbáltam már, a táncos dolgokat például nagyon kedvelem, még argentin tangózni is eljártunk a férjemmel. Úszni is szeretek, jól is tudok, de sajnos ritkán jutok el az uszodába.

Meséli, kisfia Krisztián, négy éves, és egy igazi örökmozgó.  – Anyai elfogultságom mellett azért be kell ismerni, a genetika nem hazudtolja meg magát. Kitűnő érzéke lenne tornásznak is, most mégis úgy látszik, magas fiú lesz, hosszú végtagjai vannak, imádja a vizet, a bal lábával pedig egészen jól rúgja már a labdát. Nem erőltetünk rá semmit, de nem is tiltjuk. Szeretnénk, ha minél többféle sportággal megismerkedne, és majd ő választ magának egy y olyat, amiben igazán kedvét leli.

Minden nőben megvan az a vágy, hogy sikeres, gyönyörű, magabiztos és boldog legyen – hangzott el minap egy világhírű kozmetikai cég által tartott eseményen. Zsuzsa szívesen vállalta a háziasszonyi szerepet a sajtótájékoztatón, hiszen maximálisan egyetért azzal a filozófiával, hogy egy nő minden helyzetben adjon magára. – A torna egy kifejezetten esztétikai sportág, így a sminkeléssel, legalábbis a versenyek előtt eltöltöttem egy kis időt én is az öltözőben. A szépségápolás fontos, ám én minden tekintetben a természetesség híve vagyok, plasztikázva is csak a térdem volt – mondja nevetve. 

Szerző: Matolcsi Renáta