2011.09.29. 10:38
Mit is akarsz pontosan? - Maya naplója
Leültünk első találkozónkon, és azzal fogadott a feleség, hogy barátnői szerint meg kellene tépnie engem. Nem nagyon tudtam mit mondani erre. De szerencsére hozzátette: - Nem szándékozom ezt tenni, de azt sem tudom, mi legyen.
Tanácstalansága az arcára is kiült, amely egyébként olyan hibátlan volt, mint egy Barbie-babáé. Pedig idősebb nálam - gondoltam magamban. - Te egyébként mit akarsz pontosan? - tette fel a nagy kérdést, bár a választól nyilvánvalóan rettegett.
- Én azt szeretném, hogy menjen vissza hozzátok. Mindig mondom neki: ahelyett, hogy velem vagy, menj a gyerekedhez, játszani vele - mondtam az őszintét, mert valóban állandóan ezzel fogadtam. És tényleg így gondoltam, mert már rettenetesen nagy teher volt számomra ez az egész. Olyan egyszerű lett volna, ha csendben visszatér minden a régi kerékvágásba, mintha sosem történt volna meg, sosem ziláltunk volna szét egy családot. De nem, ő mindig megjelent, tekintet nélkül arra, hogy éjjel volt vagy nappal, dolgoztam-e vagy éppen pihentem.
Természetesen mindig akkor, amikor valamilyen ürüggyel ki tudott szállni a családi életből: kondi, buli, építkezés ésatöbbi. No de visszatérve a beszélgetésre, a feleség, akinek már neve is van: Tamara, csak annyit mondott: - Mert én viszont szeretném menteni, ami menthető. A gyerekemnek szüksége van az apjára, ezért én mindent megteszek érte. Remélem, ez a kezelés a kórházban segít majd neki.
Én is reméltem, noha ismertem már annyira ezt a srácot, hogy tudjam: ez az ideggyógyászati intézménybe vonulás is csak a szerepjáték része.
- Rendben, próbáljuk meg - tártam szét a karjaimat előtte.
Üdv: Maya
