A mi köreinkben ez nem szokás! - Maya naplója

Ám mégsem tudott segíteni.  Nem tehetek semmit - tárta szét a karját. - Amíg csak maga ellen fordítja a fegyvert az illető, és másokat nem fenyeget vele, nem tartóztathatom le. Maximum illegális fegyverviselésért - szögezte le. - De annak kicsi az esélye, hogy nála lesz a fegyver, amikor megtaláljuk - tette hozzá. - Nem baj, keressék meg - vágtam rá, mert azt akartam, hogy tudja, elmentem a rendőrségre. Később gondolkoztam azon, mit is kellett volna mondanom. Egyrészt, hogy hadonászás közben felém is fordult azért az a pisztolycső. Másrészt pedig pontos címmel szolgálhattam volna arról, hol tartja a gyűjteményét. Ám akkor ez nem jutott eszembe. Zaklatott voltam, sokkoltak a néhány órával korábban történtek. Ennek ellenére, mintha mi sem történt volna, mentem a dolgomra, és zártam magamba nagyon mélyen az eseményeket. Néhány nappal később döbbenetes hívást kaptam: Adrenalin családtagja hívott fel, s kikelve magából kiabálta, hogy az ő köreikben ez nem szokás, mit képzelek én, hogy a rendőrségre mentem?-  hisztizte ki magából a fájdalmát.  - Tévedsz, ha azt hiszed, megijedtem. És épp ez a lényeg: én nem tartozom a te köreidbe, hála a jó égnek, és ha ez még egyszer megtörténik, sokkal tovább megyek  - válaszoltam ingerülten.
Nem tudhattam, erre mit mond... Üdv: maya