"Feleségül akartalak venni" - Maya naplója

Átkutatták a kocsiját, persze nem találtak nála semmit. Erre persze lehetett számítani. Keresett mindenki, szülei, felesége,  testvére, hogy hasson a lelkemre, de fel se vettem. El is ült szerencsére a dolog, nem hallottam felőle hosszú hónapokig. Azt reméltem, vége a zaklatásoknak, visszament a családjához vagy talált magának egy újabb balekot. Igyekeztem nem ezzel foglalkozni. Ám egy nap véletlenül (?) összefutottam vele egy étteremben. Remegett, izzadt és kérte, hadd váltson velem pár szót. Kellemetlen volt, de azt feleltem, mondjad. Feleségül akartalak venni - nyögte ki, mintegy kinyilatkoztatást a pápai meghallgatáson, feledve, hogy bizony egy karikagyűrű már van az ujján. Elnézést, de nekem erre nincs időm - és sarkon fordultam. Szerencse, hogy erre nem került sor, mert akkor ma már lelkileg megnyomorodott nő lennék, aki utálja az életét. Ráadásul akkorra már azt is tudtam, hogy a férfiak, mint az utolsó szalmaszálba, kapaszkodnak ebbe a mondatba. Ugyanis szakítás után mondta már más is. Ha bizonytalan a nő, vissza lehet rángatni egy ilyen mondattal a félresikerült kapcsolatba. Ám a legritkább esetben végződik jól az ilyen ügy...
Üdv: maya