Művészmutatvány teatasakból

A huszonöt éves hölgy jelenleg a szüleivel él Táplánszentkereszten és a Savaria Egyetemi Központ irodalom szakos hallgatójaként éli mindennapjait. Soha nem tanulta a kézművességet, mégis már egészen gyermek korától kezdve élénken érdeklődik a különféle technikák elsajátítása iránt.

–    Már egészen kicsi korom óta gyűjtöm a teatasakokat, bár akkor még nem volt konkrét célom velük, egyszerűen csak tetszettek. Pár év elteltével azonban már tucat számra álltak a dobozokban, így arra gondoltam, ideje alkotnom valamit belőlük. Elkezdtem bújni az internetet, és rátaláltam a teatasak hajtogatásának különféle technikáira. A kezdeti nehézségek ellenére – sok gyakorlással – idővel belejöttem és az egyik kedvenc elfoglaltságommá vált.

Czetter Andrea teatasak-tavirózsával

Mosolyogva elővesz egy lila színű dobozkát és odanyújtja nekem, hogy magam fedezhessem fel, mit is rejt. Valódi „kincses ládikó" ez, tele színesebbnél - színesebb teavirágokkal.

–  Egyforma virágot készíteni szinte lehetetlen. A rengeteg minta mellett számtalan színkombináció létezik. Néha magam is meglepődöm az eredményen, de tulajdonképpen, ha az ember kellően odafigyel arra, hogy pontosan haladjon a „vonalak mentén", akkor a végén mindenképp egy csodálatos művet tart a kezei között.

A nyári hőséget – a könnyed beszélgetés ellenére is – nehezen bírjuk, ezért Andrea stílszerűen jeges teát készít, közben pedig bőven van időm végigfürkészni az asztalkát, amelyen különféle ékszerektől kezdve faliképeken át álomfogókig minden megtalálható.  Amikor belép, épp a hatalmas mandala titkát igyekszem megfejteni és emellett az jár a fejemben: egyszerűen hogy van valakinek ennyi türelme ehhez?

– Az a kép teljes mértékben én vagyok! – nevet miközben leteszi a poharakat az asztalra. Van pár olyan munkám, amelyet megálmodtam és az alapján igyekeztem elkészíteni. A sötétebb tónusok talán azzal állnak kapcsolatban, hogy leginkább éjjel szeretek dolgozni, amikor csend van és minden megnyugszik körülöttem. A nagyobb művek gyakran három éjszakát is igénybe vesznek.

– Az impozánsabb darabok a vásárokon hamar odavonzzák a tekinteteket és így a potenciális vásárlókat is, ám azt vettem észre, hogy kevesen merik ezeket megvenni. Tetszik az embereknek, de valahogy mégis félnek attól, hogy nem elég tartós, így inkább az ékszerek fogynak egy-egy ilyen alkalommal.

Rengeteg csodálatos alkotás van az asztalon, amelyekről még talán egyenként is órákat lehetne beszélgetni, de valahogy mégis a kérdések kérdésére terelődik a szó: hogyan tovább?

– Bár a saját bőrömön tapasztalom, hogy pusztán teavirág készítésből nem igazán lehet megélni, ettől függetlenül a későbbiekben is szeretnék ezzel foglalkozni. Nagy álmom egy saját teaház megnyitása, ahol dekorációként alkalmazhatnám a műveimet. Ez távlati terv, de ami leginkább aktuális az az egyedi ékszerek készítése különböző technikák alkalmazásával, mint például a gyöngyök, üveglencsék, fém alkatrészek, és természetesen a teatasakok felhasználásával. A jövőben ezzel szeretnék több időt tölteni.

Úgy tűnik, mindenkinek megvan a saját teavirága. Andrea végül arra kér, hogy válasszak egyet a lila csoda-dobozkából. Gondolkodás nélkül, azt szúrtam ki, amelyik tűz színeiben pompázik.

Kedves Olvasó! Ön milyet választana?