Hogyan hatnak a női vezetők a megjelenésükkel?

- Az egyházmegyénél nincs kötelező előírás az öltözködésre, viselkedésre, de annak, aki idejön dolgozni, tudni kell, mi illik ide, mi nem. Jónak tartanám, ha a munkaköri leírásban is benne lenne útmutatásképpen, de nincs benne. Mielőtt idekerültem, felkerestem egy idős asszonyt, dr. Kiss Máriát, az egyházi levéltár vezetőjét, őt kérdezgettem, hogyan kell öltözni. Aztán elolvastam Gyarmati Ildikó Egyházi protokoll című könyvét, mihez tartsam magam a megjelenésben. Ez minden egyházmegyei dolgozónak ajánlott olvasmány lehetne. A viselkedés egyértelmű, régóta a szalézi közösség tagja vagyok. Konzervatív stílus illik ide, ami nem okozott gondot, hiszen magam is konzervatív vagyok, munkaidőn kívül is ezt képviselem – mondja Simon Katalin.

Simon Katalinnak az édesanyja varrja az öltözékeit, gyerekkora óta különleges ruhái vannak.

- Nem illik ujjatlan pólóban, topban, átlátszó blúzokban bejönni, legalább térdig érő szoknyát kell viselni. Szolid sminket használok, nem tűsarkú, de elegáns cipőt hordok. Az elegáns megjelenés szerintem fontos, mert elegáns helyen vagyunk, 200 éves bútorok között, megtiszteljük azt a barokk környezetet, amiben lehetünk. Elvárható, hogy a múlt iránti, a látogatók és a kutatók iránti tiszteletet az öltözködésünkben is kifejezzük, hiszen képet alkotnak rólunk. Ez nem egy átlagos iroda. Elegánsan fogadom a magasrangú egyházi méltóságot és a nyugdíjas látogatót is. Mindennap úgy kell megjelennem, hogy bárki jöhet, méltó legyek a fogadására.

Simon Katalin úgy véli, nem csak az öltözködéssel lehet hatni, hiszen azon az első öt percben túl vannak a szituáció szereplői, hanem a beszéddel, viselkedéssel, gesztikulációval, szakmai hozzáértéssel is. Az öltözék megfelelő magabiztosságot, határozottságot ad.

-Az is fontos, hogy jól érezzem magam a ruháimban. Könnyű nekem, mert ezeket 80 százalékban az édesanyám varrja. Ő ruhaipari technikus, gyerekkorom óta mindig különleges ruháim voltak. Kosztümben járok, blézert viselek szoknyával vagy nadrággal. A példaképem Pallósiné dr. Toldi Márta, a Berzsenyi Dániel Könyvtár volt igazgatónője, aki megjelenésével, viselkedésével, szakmaiságával kiválóan prezentálja a tudását. Meg szoktam kérdezni magamtól, hogy ezt a helyzetet Márta vajon hogy oldaná meg?

A szakmaisághoz képest járulékos dolog az öltözés, de a munkatársaimtól is elvárom, hogy minden rendezvényünkön csinosak legyenek. Ha valaki jól néz ki, megdicsérem, de nem viszem túlzásba. Igényességre, változatosságra törekszem, tudom, hogy a kevesebb, több. Szeretem a farmert, de csak szabadidőben, farmerben soha nem vezettem tárlatot.  Három példányt rendeltünk a könyvtár számára Sille István: Illem, etikett, protokoll című könyvéből, ami nemcsak az egyházmegyében dolgozóknak, hanem a mindennapi embereknek is szól – öltözködésről, vendégvárásról, rendezvényszervezésről.

Simon Katalin, az egyházmegyei gyűjtemények vezetője mindig igyekszik úgy megjelenni, ahogy az „méltó": alázattal, tisztelettel viszonyul a munkájához, amelyet szolgálatnak tekint. Itt „karrierlehetőség" nincs, az érdekérvényesítés jellemből, személyiségből fakad, az öltözködés ezt csak alátámasztja.