Báli szezon legyező nélkül

Boleró, stóla, sál, nyakék, táska és a cipő, jaj, a cipő – illik-e mindez az új ruhánkhoz, ha új, vagy feldobhatunk-e velük még valami régit? Ezek mind a kommunikáció eszközei is: levetjük, felvesszük, vállra vetjük, széktámlára terítjük, simítjuk, illesztjük, láttatjuk, mutatjuk: elveszünk-e a részletekben vagy épp a részletekben mutatkozik meg a lényeg. Ilyenek (milyenek?) vagyunk, és van-e ennek még valamilyen jelentősége. Hol vannak már a tollas legyezők, a rojtos táskák és a finom kesztyűk és zsebkendők a régi korok üzenetezésre szolgáló báli kiegészítői! A hölgyek és urak jól ismerték a legyező-, kesztyű- és a zsebkendőnyelv jelzéseit, figyeltek rá, mert innen tudták, lesz-e tánc, lesz-e csók. Ma persze ezek nélkül is kiválóan boldogulunk, de az izgalom sincs, amit hozott az a kis titokzatos legyezés, az a kis sejtelmes formaság.