Púder Nélkül

2015.03.18. 18:20

Takács Lilla szombathelyi díszlettervezővel anyaságról, alkotótársakról, Buddháról és a dán királyfi zárt világáról

Szombathely – Takács Lilla tervezte a 33. Bergamói Nemzetközi Filmfesztiválon nagydíjat nyert Zomborácz Virág-mozi, az Utóélet látványvilágát. Az elismerés és az öröm egészen friss, a munka már csak emlék.

Ölbei Lívia

Annál elevenebb a bemutatóhoz közeledő szombathelyi Hamlet: ez is furcsa, kemény, zárt világ, Czukor Balázs rendezésében. A Hamlet maga az őrület, de a Weöres Sándor Színházba mindig jó bejönni.

A képzőművészeti egyetem befejezése után Lilla elsőként itt, a szombathelyi színházban kapott munkát: ő tervezte  a 2009-es Cseresznyéskert-előadás díszletét, azóta is hálás Jordán Tamásnak a felkérésért. Mindjárt nagyszínpad, csupa-fa, gyönyörű orosz „nemesi fészek” - egyrészt milyen régen volt, másrészt mintha most lett volna. A Cseresznyéskert hozta meg számára azt az alapvető  fölismerést, hogy a díszlet próbája a színpad: a papírra vetett bármilyen tökéletes terv is csak akkor jó, ha működőképes. De hát gyakorlat teszi a mestert: Lilla azóta sokfelé és sokfélét tervezett, színházban, bábszínházban, filmben, reklámfilmben - és valódi, funkcionális belső terekben is. Sőt: festett díszletet a zalaegerszegi műhelyben,  takkerozott föl gipszkartonlapokat  A katedrális fóti forgatásán. Ezeket a munkákat már csak azért is érdemes kipróbálni, mert amikor a színészek, rendezők, tervezők mosolyogva végigvonulnak a vörös szőnyegen, esetleg díjakat vesznek át, többnyire senki ne gondol azokra, akik kemény kétkezi munkával megteremtik a forgatások hátterét. A katedrálison például legalább ezren dolgoztak: igazi katedrális épült, ötven méteres falakkal.

Takács Lilla tervezte a 33. Bergamói Nemzetközi Filmfesztiválon nagydíjat nyert  Zomborácz Virág-mozi, az  Utóélet látványvilágát

És közben történt még valami: Lilla férjhez ment, megszületett a kislánya. Most is mellőle szökött be a színházba, bár a két nagymama szerencsére mindig készenlétben áll, szívesen vigyáznak Lizára. Ami az anyaságot illeti, Lilla azt mondja, nem gondolta volna, hogy ilyen mély és mindent átrendező hatással lesz az életére. „Az első helyre került valaki – egy rész belőlem. Azelőtt magammal törődtem, most minden gondolatom körülötte forog,  az a legfontosabb, hogy neki jó legyen. Mintha önálló személyiségként kicsit megszűntem volna létezni: én nem vagyok, csak mi vagyunk.  De ez egyáltalán nem vet vissza például a munkában, sőt: inspirál. Valahogy mélyebb célt és értelmet ad az életemnek: bármit csinálok, van kiért csinálnom. Liza által sokkal fontosabbá vált számomra minden, bármilyen fellengzősen hangzik: az élet értelme változott meg, mélyült el a szememben. Azt is észrevettem, hogy másképpen dolgozom; valahogy magabiztosabb lettem és könnyedebb, nem kapkodok, nem 'görcsölök rá' semmire. Korábban a díszletállítás előtti éjszakán nem tudtam lehunyni a szememet, most jól aludtam, azóta is teljes nyugalomban-harmóniában vagyok – mint Buddha.”

Czukor Balázzsal Az arab éjszaka és a Cudar világ után a Hamlet a harmadik közös munkája.   „Ha a rendező nem alkotótársként, hanem utasításokat végrehajtó alkalmazottként kezel, akkor olyan, mintha bezárnának egy dobozba – és nem jönnek az ötletek.” Itt ilyesmiről szó sincs, ezért tud és szeret együttműködni Czukor Balázzsal – és a filmrendező Zomborácz Virággal is. Régóta félszavakból  értik egymást, nem mellesleg jó barátok.  „Hasonlóan látjuk a világot, ez nyilvánvaló volt már a Valami kék előkészítésén-forgatásán is.  Amikor az Utóélet abba a fázisba jutott, hogy elkezdhettük keresni a helyszíneket, és elmentünk terepszemlére Baranyába, az Ormánságba, egymástól függetlenül mindig ugyanazokat a részleteket fotóztuk. Virág az Utóélethez furcsa, kietlen helyeket keresett - nem a lepattant magyar vidéket, hanem azt az érzetet, mintha egy másik bolygón lennénk.”

Kietlen, kemény és kegyetlen a készülő Hamlet világa is. Volt több elképzelés és sok, hosszú beszélgetés:  a „halálünnep”- és a „goaparti”-hangulattól jutottak el a „diliházig”.  A díszlet már áll a színház emeleti Márkus Emília Termében – rétegeltlemez-falak, faszerkezetre rögzítve -, hangsúlyosan reális tér, de van benne valami fojtogató: kerete, része és tükre a fokozódó őrületnek. De Lilla  munkája ezzel még nem ért véget, a „csinosítgatás” most következik. (Lesz szagelszívó és villanykapcsoló is.) És itt tényleg folyton, szinte az utolsó pillanatig alakul, ami alakulhat. Balázs úgy dolgozik az előadáson, mint a festő: áll a vászon előtt, és „mindig föltesz egy újabb vonalat”.

Az Utóélet

Fontos, hogy a végeredmény mindenestül egységes legyen.  A költségvetés természetesen sok mindent meghatároz - bár  nem föltétlenül az a legjobb, ami a legdrágább.  (És a Praktikerben néha egészen izgalmas anyagokat lehet találni.)  Lilla mára azt is pontosan megtanulta, hogy olyan kompromisszumot nem szabad kötni, ami az esztétikum és az összhatás rovására  megy.  De ha látvány, akkor nemcsak díszlet, hanem jelmez is: a Hamlet kosztümjeit az a Zelenka Nóra tervezi, aki Zomborácz Virágnak is állandó alkotótársa. „Örülök, hogy Balázs őt hívta meg: Nóri mindig be tudja passzintani a jelmezeit az én falaim közé.”

A WSSz kamaratermében, a dán királyfi szerepében Bajomi Nagy Györggyel hamarosan elszabadul az őrület. Meggypiros szőnyeg, színpad a színpadon, színház a színházban, ajtók és furcsa tükröződések  – de hol a kijárat? Van-e kijárat egyáltalán? Április 7-én, a premieren kiderül.

Lilla pedig,  ha minden jól megy, hamarosan egy fiatal dán filmrendezővel dolgozik együtt. Lisbeth Marith „imádja Magyarországot”, itt készül forgatásra – már elkezdték keresni a helyszíneket. A tágas, végtelen Alföld különösen érdekli.

Kapcsolódó anyag:

A Bergamo Nemzetközi Filmfesztiválon magyar film nyert

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!