A történetek varázsa álomvilágba repíti az olvasókat

Mint mondja, azért választotta ezt a helyszínt, mert imádja a Balatont, de mégis fiktív települést szeretett volna választani. Bár akadt olyan rajongója, aki el kezdte keresni a térképen.
 
- Rengetegszer nyaraltam a tó mellett, bár sajnos nekünk sohasem volt balatonparti nyaralónk. Gyakran barátok, ismerősök hívtak meg, vagy csak kivettünk egy szállást. A déli parton is sokat jártam, de az északinak valahogyan számomra különlegesebb a hangulata. Balatonkörtvélyest is oda helyeztem el, Balatonfüred és Keszthely közé.
 
Regényei a történelemben játszódnak, ez talán történész végzettségének is köszönhető. A másik ok, hogy rajong a történelemért,  szeret róla olvasni, kutatni. Olyan korokat, helyeket, igyekszik választani, amibe bele tudja magát élni, ahol érzi az ízeket, illatokat, látja maga előtt az embereket, tájakat.
 
Az írónő - hasonlóan könyve egyik szereplőjéhez - naplót is írt korábban.

 
- Még gimnazista koromban vezettem naplót, bár azt is teleírtam mindenféle kitalált, kiszínezett eseményekkel, mivel a mindennapi életemet túl unalmasnak tartottam. Így ezt nem is lehet szigorúan véve naplónak nevezni. Ám az írás nem ezzel kezdődött, hanem mesékkel, versekkel. Előbbi meg is jelent egy újságban, tíz éves korában, ezzel kezdődött "karriere". Szóban is sok kitalált történetet mesélt a húgának és az unokatestvéreinek.
 
Az írónő regényeiben erősebbek a női karakterek, bár a férfiak is igen különböző személyiségek. A valós életre vetítve viszont úgy gondolja, talán túlzás azt állítani, hogy mi, nők erősebbek vagy színesebbek lennénk, csak egyszerűen mások vagyunk. Ám szerinte ez így van jól, mivel a két nem így egészíti ki egymást.
 S ha már női-férfi kapcsolatok, múlt és jelen. Janka azt vallja, minden kor más és más.  

- Manapság is lehetnek kiegyensúlyozott és problémás kapcsolatok, bár nyilván úgy érezzük, hogy az utóbbiak vannak túlsúlyban, mert azokra inkább felfigyelünk. A mai kornak is megvan a maga szépsége, ám lehet, hogy ezt csak száz év múlva fogják látni! Másrészt minden eddigi korban elmondták az akkor élők, hogy "bezzeg a régi szép időkben!" Tőlem már megkérdezték - a könyveim témája miatt - hogy szívesebben élnék-e a múltban. A válaszom: nem. Örülök, hogy most élhetek!
 
Mindezzel ellentétben az emberekben azért él a vágy a boldog békeidők, a kicsit történelmi, kicsit romantikus nosztalgiázás után. Ezt Janka úgy látja, az emberek mindig is elvágyódtak - vagy a múltba, vagy távoli tájakra, vagy a képzelet világába. Szerinte többek között ezért is olvasunk, hogy ezt a vágyunkat kielégítsük.
 
- Nagyszerű érzés, hogy egy könyv segítségével szinte bárhová elrepülhetünk, legyen szó akár térbeli, vagy időbeli utazásról. Az előző századforduló hangulata manapság nem véletlenül ilyen népszerű. Egyfajta aranykornak látjuk, amiben van is valami.
 

Séta közben is született regényötlete  

Ki ő? Harmincas éveiben járó, angolt és franciát  tanító "szabadúszó". Szereti hivatását, de  az életének ezt az oldalát igyekszik elválasztani az írástól. Szabadidejében olvas és persze ír. Kedveli Márait, Szabó Magdát, Mikszáthot, Gárdonyit, Szerb Antalt. A külföldiek közül angolszász történelmi-romantikus írókat, Philippa Gregoryt és Edward Rutherfurd-öt. Sétálni különösen szeret, így közben sok ötlet születik a következő történethez. Két "utcagyerek" cica gazdája, mindkettőt találta, vagy őt találták meg. Ha szín lenne, levélzöld lenne, mert "ebből bármennyit lát az ember maga körül, soha nem unja meg."