2010.10.15. 05:10
Az életre nincs szabály - Kib(l)ogozhatatlan
Olyan okosak bírunk lenni a mások életével kapcsolatban. Hogy mikor, mit, hogyan kellene, kellett volna lépni, mondani, reagálni, tenni, viselkedni, érezni. Csak azt felejtjük el, hogy a mások élete abban különbözik a miénktől, hogy azt objektíven látjuk.
A puszta tények alapján. Kristálytiszta logikával. Észérvekkel. Így aztán baromira könnyű ítélkezni is.
Csakhogy az a másik mindeközben a saját életét nem pusztán észérvekkel éli, hanem az érzelmeivel (ami ugye általában felülír mindent), a megérzéseivel, az ösztöneivel. Van, hogy elég a jó tanácsokból. És ilyenkor nem árt magunkban újra tudatosítani, hogy az életben egyetlen szabály van: hogy nincs szabály. Hogy minden és annak az ellenkezője is megtörténhet. Hogy nincs patikamérlegen kimért és matematikai képletekkel meghatározott jó vagy rossz, igaz vagy hamis. Csakis az van, hogy éppen abban a pillanatban nekünk a saját életünkben mi a jó, a helyes.
És ez lehet, hogy mások szerint hülyeség, de ez nem számít. Nem ez számít. Mert nem más, hanem én élem a saját életem. Én döntök úgy, ahogy, akkor, amikor, teszem azt, amit, azzal, akivel, addig, ameddig... A saját útját mindenkinek magának kell megjárni. Más szóval a saját életünk főszerepét önmagunknak kell eljátszani. Az élet meg úgyis épp elég jó forgatókönyvíró.
