Púder Nélkül

2011.04.16. 11:51

Fészket raktak: Bálint Éva színésznő otthon Buborkával

Távol a szülőktől, testvértől, régi barátoktól, hogy oldja meg Bálint Éva (32) színésznő a kismama-lét nehézségeit? Ki vigyáz a babára, ha meg akarja nézni férjét előadásban?

Merklin Tímea

Buborka az első olyan színészgyerek, akinek anyukája és apukája is színész. Szabó Tibor és Bálint Éva kisfia Szabó Bálint Ákos 2011. január 28-án született.

- Amikor még a hasamban volt, Kisbubornak neveztem; úgy éreztem, mintha szódavizes palackban buborékok szállnának - tudjuk meg Bálint Évától, a Buborka becenév eredetét. Bálintot az édesapja Kispasasnak és Ficeknek hívja. Szülei nagy lába és keze miatt a felmenőiket látják benne: Éva édesapja, Tibke nagyapja volt olyan nagytermetű, amilyen majd feltehetőleg Buborka lesz a csontozata és jelenlegi méretei alapján. Tíz hetesen 62 centiméter és 6 kilogramm, minden méretes rugdalózó talprésze kicsi. Mikor megérkeztünk a Csónakázótó partján álló családi házba, Buborka épp beszélgetett az édesanyjával: Éva azt mondta neki "g", ő válaszolt: "g". A hangicsálást az apuka úgy kommentálta: "Ha ez így megy, ősszel beiratjuk az egyetemre."

- Milyen érzésekkel élte meg az életmódváltást? - kérdeztük a színésznőt.

- Lehet, hogy giccses, ahogy most áradozok, de annyira jó, mintha nem is a földön élne az ember, pedig nem vagyok az a típus, aki könnyen elszáll. Buborka jó baba, keveset sír, csak ha álmos vagy éhes. Leköti minden percemet, mindig találok benne örömet, mindig mutat valami újat, ami a tegnapinál egy picivel több. Most például azt figyelem, hogyan hurkásodik a combja  - meséli Bálint Éva. - Sok anya érzi magát bezárva, mikor kismama. Sokukkal beszélgettem, panaszkodtak, a negatívumokat emelték ki, gyakran megdöbbenve jöttem haza. Szerintem ha az ember arra törekszik, hogy minden jó legyen, nem lehet teher. Én sokat vagyok emberek között, sétálunk a Csótó körül, megyünk bevásárolni, mert itthon főzök, néha bemegyünk a színházba. Szerintem minden agyban dől el. Én úgy döntöttem, rászánok két-három évet a babára. Szeretem a színházat, de most jó itthon Buborkával, ne nevelje más az én gyerekemet. Tartom a kapcsolatot a kollégákkal, főleg a lányokkal. Mindenki eléggé elfoglalt, de már volt itt látogatóban Csonka Szilvi, Péter Kata, Vlahovics Edit...

- Éva ösztönösen jó anya, ráérez dolgokra, mindenféle tanácsadás nélkül - fűzi a szót Szabó Tibor, hozzátéve, nem akar belekotyogni, de azt mindenképpen szeretné elmondani: Éva szerencsés alkat, már a várandósság is áldott állapot volt számára és mindkettőnknek. Amitől mindenki óvta, a szülés utáni depresszió - amikor egy nő rádöbben, hogy a szülés után hosszú évekig ilyen lesz az élete, hogy etet, itat, pelenkáz -, az Évától nagyon messze van. Csodálatos a harmónia anya és gyermek között.

- Sokan ajánlkoznak, hogy vigyáznak a babára, ha valahova el akarok menni, nem csak barátok, de az interneten keresztül színházrajongók is. A Kabarénak egy szombat délutáni előadását néztem meg, de úgy, hogy a bejáratnál álltam, 10-15 percenként kirohantam a ruhatároslányokhoz, akik vigyáztak Buborkára. Egyszer sírt fel, felvették, mert nem tudták, hogy cumi kell, és hogy csak a kocsijában hallgat el, ölben nem alszik - tudjuk meg Évától. - Az első két hétben itt volt anyukám, ha akartam volna, maradt volna, de mondtam, hogy meg kell szoknom, hogy meg kell oldanom a dolgokat, úgyhogy hazament. Interneten tartjuk a kapcsolatot a szüleimmel, a nővéremmel. Ők ma is a szülőfalumban Gyergyótekerőpatakon élnek, egy kacskaringós patak völgyében (a Rio de Kacskaringó partján ahogy ott mondják). Ha a nővéremmel skájpolunk, az ő kamerájánál is összegyűlik a család. Anyukámmal inkább telefonon beszélünk. 960 kilométerre vagyunk otthonról. Az első félév kemény volt itt, Tibke elfoglaltabb volt, mint én, túl sok időm volt gondolkodni. Aztán beindultak a barátságok. Már nem tudnám otthon újrakezdeni, annyira fészket raktunk itt.

Buborka kalimpál

- Mikor három éve átjöttünk, anyukám sokat sírt, hogy messze leszünk, de sosem mondta, nem mutatta, csak utólag tudtam meg. Nekünk mindig azt mondta, hogy menjünk csak, ha mi úgy gondoljuk, hogy ez jó - tudjuk meg Bálint Évától. - Nagyon szerettem a szüleimben, hogy mindig hagytak élni, sosem korlátoztak. Elmondták a véleményüket, de hagytak menni az utamon, engedték, hogy úgy csináljam a dolgokat, ahogy nekem jó. Az első félévben úgy éreztem, hogy semmi nem tud kizökkenteni a mélabúból. Akkor volt a színházban a 9700. Tömegjelenetekben szerepeltem, nem próbáltunk folyamatosan. Tibke a bizottság tagjai közt volt, ami nagyobb elfoglaltsággal járt. Nehéz volt, hiszen otthon megszoktam, hogy velem vannak a szüleim, testvéreim, gyerekkori barátaim. Nehéz volt elszakadni, de most már itt is vannak barátaink, akik tudnak lelki támaszt nyújtani. Nem zártuk ki azt sem, hogy szülessen még gyermekünk. Ha jön, fogadjuk szeretettel.

Ezen a ponton felébred a baba. Az apukája beszélget vele: "Egyre nagyobb a tokád. Mondjad: Szia, fater, mi a helyzet..."
Buborka kalimpál.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!