Háromszor felállni a padlóról - Mészáros Renáta arról mesél, milyen két gyereket nevelni egyedül

A két házasságból két gyermek született, a nagyobbik, Fanny (22) az egyetemi alapképzést Budapesten végezte, mester szakra már Németországban jár, ahova a párjával ment ki. A kisebbik Manna (14), csellózik, nagyon tehetséges, lehet, hogy zenei pályára lép majd.

Mindenki sejti, hogy nem lehet könnyű két gyerekkel egyedül maradni, de aki nem éli ezt az életet, elképzelni sem tudja, hogy mennyit kell ahhoz dolgozni, hogy minden meglegyen. Renáta erős, harcos típus, egy pillanatra sem adta fel soha. Zongora órákat ad, és mellette kiegészítésképpen Ausztriában dolgozik a vendéglátásban.

– A bátyám öt évvel idősebb, a grundon együtt nőttem fel vele és a barátaival, úgyhogy nőies megjelenésem ellenére természetemben én is egy kicsit „fiús” vagyok, elég kemény, kimondom, amit gondolok, sokan ezért nem szeretnek. Mások viszont pont ezért szeretnek, kevés barátom van, de ők mindig mellettem állnak. Mivel egyedül nevelem a gyerekeket, férfi, nő, anya, apa vagyok egy személyben. Mindent meg tudok csinálni, mert apukám megtanított: füvet nyírok, polcot szerelek, fúrok-faragok. Az anyukámtól főzni tanultam. Igyekszem, hogy változatos ételeket együnk, szeretem az ázsiai és az olasz konyhát, addig kísérletezem, amíg meg nem kapom azt az ízt, amire vágyom.

Mészáros Renáta nem kesereg a negyven feletti nők helyzetén. Azt mondja az életkora nem zavarja, mert mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát, őt pedig fiatalon tartja a tanítás, a gyerekek. Korábban évekig zeneovit csinált német nyelven, büszke arra, hogy ő adta az alapot, hogy azok a gyerekek ma már kint tanulnak Ausztriában Fotó: Merklin Tímea

Két válás után Renáta úgy érzi, már nem nagyon tudna olyan nyitott lenni, hogy beengedjen valakit az életébe együttélés szintjén, de persze ő is álmodik arról, hogy párja legyen, akivel megoszthatja örömeit, gondjait, akivel összebújhat. Nem keres társat, azt mondja, nem hisz a keresésben, abban hisz, hogy jön majd, ha jönnie kell, ha jönni tud.

– Túl erős egyéniség vagyok, hóbortos művészlélek, kicsit szétszórt, talán ezért nem volt szerencsém eddig a férfiakkal. Ha szeretek valakit, mindent odaadok, és ezzel nemcsak élni, sajnos visszaélni is lehet. Volt egy súlyos balesetem 2012-ben: elütött egy autó. Öt csigolyám törött el, valamint a kulcscsontom, a lapockám. A bordám átszúrta a tüdőmet, a májam felrepedt, egy autólemez félig megskalpolt. Akkor átértékeltem az életemet, a feladataimat, a barátaimat. Felépültem, tele vagyok titániummal, mert sok alkatrészt ki kellett cserélni. Terminátorként álltam fel, csak a bal kezem maradt egy kicsit béna, oldalra nem tudom emelni. Előre szerencsére igen, úgyhogy tudok zongorázni. Isten megsegített. A családom, a szüleim és a bátyámék támogattak abban az időben. A barátokról kiderült, hogy ki van mellettem, ki nincs. A baleset olyan volt, mint egy szűrő. De nemcsak a barátokat szűrte meg, hanem a munkát is. Akkor kérdeztem meg magamtól, hogy megéri folyamatosan dolgozni, nem hagyni teret semmi másnak?

Renátának a zene adott sokat az életútja során. Bécsben végzett a zeneakadémián, 1996-ban diplomázott. Közben gyereket szült, dolgozott, tanított a tanulás mellett. 20 éves kora óta vágyott egy saját zongorára, ezt a 44. születésnapjára, tavaly tudta megvenni magának, most már otthon is tud zongorázni. A 43. születésnapja alkalmából Manna kapott egy csellót. Olykor együtt zenélnek, ha itthon van a nagylány, ő énekel. Felléptek már a bécsi magyar nagykövetségen, többször ausztriai templomi koncerten, itthon szerepeltek egyszer egy esküvőn, a muzsikájuk volt a nászajándék.

- Nagyon összekovácsolódtunk, hogy hárman is teljes család vagyunk. Együtt járunk nyaralni és síelni minden évben. Szeretem egy évben egyszer látni a tengert, szükségem is van a sós levegőre, mert asztmás vagyok, a nagylányom is az. Boldog vagyok, ha a gyerekeimre gondolok, de azzal a hiánnyal sosem lehet megbarátkozni, amit a társ hiánya jelent. Nem tudom, hogy túl lehet-e lenni a csalódásokon, sérelmeken vagy ezekkel együtt kell élni. Elfogadtam az egyedüllétet, de boldogabb lehet az élet, ha az ember a férjével, családjával együtt van. A gyerekeimet arra neveltem, hogy mindegy, mi történik, talpon kell maradni, hogy „nincs lehetetlen, csak tehetetlen”.

Mi lesz, ha a gyerekek kirepülnek? A nagylány már el is ment. Még négy év, és a kislány is nagykorú lesz, és talán ő is külföldre megy?

–1990-től 2003-ig Bécsben laktam. Lehet, hogy kimegyek megint, és ott építem újra az életemet.