Kerámiák ismerője

Amikor arra kértem a balatonfüredi Pécsi Krisztinát, meséljen a szakmájáról, a fazekasságról, mosolyogva annyit mondott, előbb próbáljam ki, aztán kérdezzek. Természetesen a felszólításnak nem mondhattam nemet. Kiderült, már az agyag előkészítése is komoly erőt kíván. Míg Krisztina olyan könnyedén gyúrta a citerahúrral levágott agyagdarabját, mint a pogácsatésztát, addig én kínlódtam és erőlködtem a kőkemény agyaggal. Aztán jöhetett a korongozás. Már tudom, dőreség volt odaülni nyári papucsban a koronghoz, mert minden igyekezetem ellenére sem tudtam a szükséges gyorsaságra felpörgetni. Nem elég, hogy a lábamra figyelni kellett, a kezemről sem vehettem le a szemem. A formázás sem könnyű mutatvány, így a végeredmény finoman fogalmazva sem lett tökéletes. Készítettem egy nem túl magas edényt, ami hamutálszerű, de mégis váza, ugyanakkor müzlisedénynek is használható lenne, ha folyadékot semmiképp sem tárolunk benne, ugyanis arra nem lenne alkalmas.

- Ha elégedetlen vagy önmagaddal, de valamit mégis nagyon akarsz, akkor tudsz fejlődni igazán - mondta Krisztina a furcsa edényt a kezébe véve, majd hozzátette, benne is ez munkálkodott állandóan, és ezért sikerült neki eljutni oda, hogy mára saját látványműhelyt működtet a füredi vásárcsarnokban.

A füredi fazekas 18 évvel ezelőtt szerzett kerámiaformázó-oklevelet. Korábban Herendre készült porcelánfestőnek, ám balkezes volt, és ez akkoriban a felvételhez kizáró okot jelentett.

- Először Aszófőn találkoztam a kerámiákkal, dr. Pardy István elhívott egy kemencebontásra. Fekete kerámiát égetett, ezért a  bontás közben elképesztő mennyiségű fekete por rakódott ránk, csak a szemünk fehérje látszott ki, közben az öreg csak mesélt és mesélt. Akkor eldöntöttem, hogy fazekas leszek.  Balatoncsicsón, Schmidt Ferencnél tanultam. Nagyon jó időszak volt ez, rengeteget dolgoztunk, de mégis minden olyan családias  hangulatú volt - nosztalgiázott Krisztina.

A bizonyítvány megszerzése után 2002-ig nem tudott fazekasként dolgozni, ekkor sem hitte el, hogy ebből a szakmából meg lehet élni.

Krisztina elmesélte, családjában azelőtt senki sem dolgozott fazekasként, de édesanyja korábban szívesen segített neki. Kitalált egy kalászmintát is, amit lánya a mai napig örömmel használ, rendszeresen ezzel a motívummal díszíti edényeit.

- Nem fontos nekem a mesteri cím, az csak egy papír. Egyelőre nem érzem magam elég öregnek ahhoz, hogy tanítsak, ahhoz sok-sok idő és nyugalom kell. Most még a munka motivál engem. 

Ma minden anyagot készen vesznek

Pécsi Krisztina elmesélte, az ősi szakma korábbi képviselői régen maguk bányászták az agyagot, majd megtaposták. A mázat is maguk készítették. Azonban ma már minden alapanyagot készen vásárolnak. A formázás után az edény kiszárad, ezután következik az engóbozás vagy a földfestés, aztán a zsengélés, majd az első égetés 980 Celsius-fokon. A mázolás (amolyan fényesítés) a következő fázis, aztán a második égetés jön.

Szerző: B. Virág Rita