Púder Nélkül

2011.01.17. 10:36

Nehéz esetnek tartja magát Veiszer Alinda, a legprímább riporter

Kezében fekete körömcipővel, mezítláb lép ki a stúdióból. Szolidan sminkelt arcán fáradtságnak nyoma sincs, számára a három Záróra adás felvétele alighanem csak magas sarkúban sok egyszerre. Veiszer Alindával, a Magyar Sajtó kategória Prima Primissima díjasával beszélgettünk.

Osváth Sarolta

Nem sokan lennének képesek utána csinálni, a „mélyinterjúk” hihetetlen felkészülést és koncentrációt igényelnek, egyrészt az alanyok miatt, másrészt mert vágatlanul kerülnek a képernyőre.

A három interjú azért már sok – igazít ki rögtön - , általában két adást szoktunk felvenni. Most véletlenül, a karácsonyi hosszabb kihagyás miatt alakult úgy, hogy egymás után beszélgettem Szirtes Ági színésznővel, Besenyei Péter műrepülővel és Dévény Anna gyógytornász, mozgásterapeutával.

A mezítlábas Alinda már ismerős a díjátadót követő fogadásról: a földig érő estélyi ruha takarásában, amint tehette, kilépett a szűk cipőből. - Ugye nem lehet észrevenni? – kérdezte csibészes nevetéssel és a friss Prima Primissima díjas boldog fesztelenséggel fogadta a barátok, ismerősök gratulációit. A „lazaság” és a szigorú fegyelmezettség, a tudatosság egyaránt a sajátja. Ez utóbbiak nélkül aligha érte volna el mindazt, amit harminc éves korára fel tud mutatni.

- Az esélytelenek nyugalmával vártam az eredményhirdetést – emlékszik vissza a nagyszabású gálára Veiszer Alinda – meglepett, tényleg nem gondoltam, hogy engem választanak. Bár arra a napra nagyon készültem, hiszen a Junior Prima díj után, amit két évvel ezelőtt kaptam meg, úgy éreztem, már a jelöltek között lenni is óriási megtiszteltetés. Ki akartam élvezni, meg akartam élni minden percet, lassítottam volna az időt. Mégis minden rettentő gyorsan zajlott, a gála után még hajnalig buliztunk a barátainkkal és akkor volt egy pillanat, amikor rádöbbentem, hogy mi is történt velem.

Öt év alatt több mint hatszáz, egyenként ötven perces beszélgetés. Mindegyike külön tanulmány, hiszen a fiatal riporter olyan embereket választ interjú alanyként, akik kiemelkedően jók a szakmájukban, s valamilyen többlet teljesítménnyel gyarapították hazánk, sőt, az emberiség értékeit. Ahhoz, hogy egyenrangú partnerként, kedvesen, kulturáltan, udvariasan, ugyanakkor konok következetességgel legyen képes kérdezni, hihetetlen koncentráció és nagyon alapos felkészülés szükséges. És még akkor sincs garancia arra, hogy a nézők számára is érdekes lesz a műsor. A Zárórát az M2 jelenleg hétfőtől csütörtökig, heti négy alkalommal sugározza. A késő esti, úgynevezett rétegműsor tartós sikerét alapvetően Veiszer Alinda személyisége határozza meg.

- Egy héten egy napot hagyok magamnak, amikor nem foglalkozom a műsorral, ezen kívül folyamatosan. De ezt nem valami kötelező penzumként, pláne nem teherként élem meg, hanem szerencsésnek érzem magam, hogy a felkészülés során olyan dolgokat is elolvasok, megtudok, amit egyébként nem. Sokat járok színházba, szeretem a kortárs szépirodalmat, kíváncsi vagyok az emberekre, hiszen mi választjuk ki őket, szóval kifejezetten élvezem ezt az életformát. Egy idő után persze már „futószalagként” végezzük a munkát a nagyon kis stábunkkal.
- De most például, hogy az ünnepek miatt két hét szünetünk volt, úgy érzem, teljesen megújulva, friss energiákkal sokkal könnyebben megy és jobban sikerül minden. A kikapcsolódás számomra azt jelenti, ha nem „készülés” miatt olvasok valamit, hanem csak úgy, ami a kedvemre való. Vannak írók, például Günter Grass, Umberto Eco, akinek minden könyvét elolvasom.

- Az M2 gyerek csatorna lesz, hogyan tovább?

- Márciusig van szerződésünk a műsorra, azután majd kiderül, hol és hogyan folytatom. Természetesen foglalkozom a gondolattal, vannak ötleteim, szeretnék más műsort is csinálni. A közélet és a kultúra érdekel, akár maradhatna a Záróra forma is, de sokkal inkább a napi aktualitásokhoz kötve. A pártpolitikától távol tartanám magam. Azt biztos rosszul viselném, ha élő műsorom lenne és minden este be kellene ülnöm a stúdióba, pedig jól bírom az éjszakázást. Nem tudom elképzelni, hogy a sokfajta esti programlehetőség kimaradjon az életemből. A reggeli műsor jobban izgat, de ahhoz meg korán kellene kelni

Veiszer Alinda nem tagadja, a Prima Primissima díj komoly anyagi biztonságot jelent számára. Arra a kérdésre, hogy mit kezd a pénzzel, megereszt egy aktuális poént:

- Félre teszem nyugdíjra! Majd kifejti: fiatal házasként megkönnyíti a továbblépést, a nagyobb lakás, a családalapítás, a gyerek-projekt tervezését.
- Ennek úgy két-három év múlva – gondolom -, eljön az ideje. Addig még szeretném az angol nyelvtudásomat fejleszteni és tervezem, hogy újra egyetemre járok és gazdaságot tanulok. Bár együtt sem lehetetlen. A pénzzel kapcsolatban egyébként érdekes tapasztalatra tettem szert: kiderült, hogy egy olyan összeget, amiről soha nem is álmodtam, pillanatok alatt el tudnék költeni. Vannak vele szakmai terveim is, és adott esetben nem átallanám egy fontos útra költeni például, mondjuk, ha holnap felhívna Günter Grass vagy Spielberg, hát én mennék. Reálisabban: legfeljebb egy nagyobb utazás lesz majd belőle a férjemmel, aki megszerettette velem a hátizsákos, kalandos világlátást. Egyéb szakmai elképzeléseim megvalósítása a több lábon állás biztonságát jelentheti számomra. Sokaknak biztosan furcsa – már a többször a fejemhez is vágták például az interjú alanyaim – hogy ennyire tudatos vagyok. Tényleg elég határozottan tudom, hogy mit szeretnék, s valahogy előbb-utóbb abba az irányba haladnak a dolgaim. Pedig nem „taposok”, nincs protekcióm, viszont elég nagy a szám, szenvedélyesen vitatkozom, próbálom meggyőzni az igazamról a partneremet. Elég nehéz eset vagyok. 

Tíz nap alatt elfogyott a január végéig piacra szánt mennyiség Veiszer Alinda: Záróra. Harminc őszinte beszélgetés című kötetéből, amely az Alexandra kiadó gondozásában jelent meg. A második adag hamarosan a polcokra kerül, egy időben azzal, hogy a könyvet országos roadshow-n mutatják be.    

Névjegy:

Veiszer Alinda 1980-ban született Budapesten, eredetileg jogásznak, később színésznőnek készült. Már gyerekkorában szeretett a középpontban lenni, élénk, érdeklődő, kommunikatív természetével felhívta magára a figyelmet. Kicsit ma is sajnálja, hogy nem lett színész, bár úgy érzi, a média is megfelelő terep számára. A Klubrádiónál kezdett, majd indult a Riporter kerestetik! című tehetségkutató versenyen, az ötödik helyen végzett. Azóta televíziós műsorokat vezet, 2007-ben megkapta a Nők a Médiában Egyesület  legjobb női közszereplőjének járó díját, 2008-ban a Junior Prima-díjat és 2010-ben a Magyar Sajtó kategóriában a Prima Primissima díjat.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!