Sikerült! Megszültem - Érdemes megküzdeni

- Orvosilag a "relatív téraránytalanság" volt a császármetszés indoka Bendegúznál. 18 órát vajúdtam, és még mindig nem volt a feje sehol, nem állt be a szülőcsatornába. 3500 gramm volt a baba, de nekem nem szűk a csípőm. Erős megfelelés-kényszer munkált bennem. Ha az ember meglátja a fehér köpenyt, szeretne jó beteg lenni. Holott a vajúdó nő nem beteg. Este tíz körül indultak a fájások, reggel 6 körül elfojt a magzatvíz. Rágörcsöltem, hogy jól teljesítsek, de nem tudtam átadni magamat az ősasszonyi mivoltnak, próbáltam fejjel irányítani a folyamatot. Ez a legrosszabb. Volt egy nagy óra a falon, ketyegett-ketyegett, de a baba még nem érezte, hogy eljött az ideje. Délután negyed ötkor császároztak meg. Mikor a babát kivették, csak odamutatták, másnap reggel tudtam a karomba venni. A műtét után rosszul voltam, úgy éreztem meg fogok halni, erős fulladást éreztem az érzéstelenítő hatására.

- Hogy viszonyultál az újszülötthöz, magadhoz?

- Mintha méricskéltük volna egymást. Ez itt az én gyerekem? Én vagyok az anyukája? Miből fogja tudni, hogy én vagyok az édesanyja, hiszen nem én szültem? Munka volt felvenni vele a kapcsolatot. Amikor először rám mosolygott, akkor öntött el az az érzés, ami a természetes úton született második gyerekemnél, Sacinál azonnal megvolt. Bendegúznál hónapokba telt, mire érzelmileg anyává értem. Rutinszerűen csináltam mindent: szoptattam, pelenkáztam, de mintha kívülről néztem volna. Sacit születése után rátették a hasamra, teljes volt az anyai érzés, ő az én babám, hiszen én szültem.

- A kétféle szülésélmény után hogy látod a különbséget?

- Meg kell szülni azt a gyereket. Ha megspóroljuk neki ezt az első küzdelmet, máshogy indul az életben, nehezebben alakul az anya-gyerek kapcsolat. Az anyának is meg kell születni. A császármetszés fizikailag, lelkileg is nagy teher volt.

- Hogy készültél a második, természetes szülésre?

- Mikor kiderült, hogy megint várandós vagyok, és 14 hónap lesz a két szülés között megkérdeztem az orvost, van-e egy minimális esély arra, hogy normál úton szüljek. Azt felelte, jól mondom: minimális. Láttam, hogy mindenki programozott császármetszést szeretne a biztonság kedvéért. Szaklapokat bújtam, császár utáni spontán szülésekről készült videókat néztem. Jártam intim tornára, gátmasszázst csináltam. Az orvosok nem támogatták a természetes szülést 14 hónap után. A protokoll szerint 18 hónap kéne a kettő között. Beszéltem egy elismert, külföldi bábával, azt mondta, nem látja semmi akadályát, hogy megpróbáljam a spontán szülést. Sokat beszélgettem Sacival, mikor még a hasamban volt, elképzeltem, hogy lesz. A szülésnél a férjem, dúla és szülésznő is segített, maximális érzelmi támogatást kaptam. Otthon vajúdtam. A magzatvíz elfolyása után bementünk a kórházba, és egy óra múlva meglett a baba. Saci nagyobb volt, mint Bendegúz: 3570 gramm. Gyorsan jött. Már otthon megtaláltam a nekem megfelelő pozíciót. A szülésznő bíztatott, csináljam nyugodtan ugyanazt. Párnákba fúrtam a fejemet, négykézláb voltam. Így ki tudtam zárni a környezetet, hagyták: legyen, ahogy nekem jó, ahogy a természet diktálja.

- Mennyit számított az, hogy hitt magában, hittek benne a segítői, a férje?
- Nagyon sokat - mondja Ágnes.  Ha elbizonytalanodtam, ők erősítettek. Így tudtam átadni magamat a szülésnek, a természeti erőknek. A gát megrepedt, ijesztő volt az orvosok számára. Már két hónap eltelt,  szépen gyógyult. A hasfalam bírta, nem repedt meg a heg, amiért mindenki aggódott. Szülés után rögtön csináltam az intim tornát. Ujjongtam  a boldogságtól: Úristen, sikerült! Megszültem. Hagyták, hadd csináljam, ahogy nekem jó, ahogy a természet diktálja.