SzekérAnya blogja - Jó a tengeri herkentyű?

Bár meg kell jegyeznem Apika főztje nélkül már rég éhen haltunk volna – hála olasz konyhaművészetének –, egy éltre elkötelezettjei vagyunk. Étteremben megengedem magunknak, hogy hosszasabban ejtőzzünk. Zizi délelőtti szunyókálása után irány kedvenc éttermünk. Barátságos hangulat, kitűnő italok, fejedelmi étkek. Zizi már a számára előkészített etetőszékből szemléli a történéseket, élvezettel követi a pincérek ténykedését, és persze különös érdeklődést mutat mindazon a finomságok iránt, amik az asztalunkra kerülnek. Ilyenkor bátrabban kínálom az új ízekkel, alkalma nyílik eldöntenie rajongója lesz-e hozzám hasonlóan a tengeri különlegességeknek.

Rákkal próbálkozunk, úgy látszik nagyon bejön. Kísérleti nyúlként használva, Dávid előszeretettel dugja szájába a lime-ot, Zizi fintorogva, ajakbiggyesztésekkel, prüszköléssel próbálja tudtukra adni nemtetszését, mégis nagy vigyorgás közepette újra és újra kiprovokálják Olivérrel. Persze már külön kérés nélkül felváltva sétáltatják Zizit, kalandot keresve a gardrobok környékén a tükörnél, vagy éppen az önműködő konyhahajtó varázslatára csodálkoznak rá együtt.

Úgy tűnik éttermi szeánszunk sokkal többet ad, mint vártam, a társas szocializáció, a tanult-ellesettutánzott viselkedési formákon túl, pontosan megtanítja Zizi számára, hogy egy ilyen nagy családban milyen fontos a testvérek közötti empátia.