Szerelem: mikor a szamba és a capoeira találkozik...

Fraknói Kinga versenyszerűen foglalkozik a táncokkal, társas és formációs táncokkal. Németh Péter capoeirát tanít Szombathelyen. Az esküvőjük előtt meghagyták a rokonoknak  mint sok más fiatal, hogy ne vegyenek ajándékot, hanem ajándékozzák oda azt, amit rászánnak. Így az utazás árának jelentős részét a násznép rakta össze. Kinga a nászút előtt egy évig tanult portugál nyelvet, hogy majd kint megértessék magukat a helyiekkel.

2010. november végén, december elején több mint két hetet töltöttek Brazíliában, ahol akkor kezdődött a nyár, 30 Celsius fok körüli hőmérséklettel, most tombol a legnagyobb meleg.

Krémes, selymes a levegő, alulról melegít a föld, magas a páratartalom, buja a természet  mesélik a fiatalok még a mézes hetek feltöltöttségében. Magasak, erősek az emberek, kicsattannak az egészségtől, izmosak, szépek. Mindenki sportol, futnak, edzenek, a Copacabana homokjában fociznak, röplabdáznak. Nagyon sportszerűek, a játék öröméért játszanak.

A lányok picit folyósak, pici a cici, sok a szilikon mell, mert itt olcsó. A világ minden tájáról járnak ide nők melleket csináltatni - fűzi hozzá az ifjú férj. Viszont nagyon jól táncolnak.

Rio de Janeiro Dél-Amerika talán legszebb városa, ahol a természeti és épített szépségek mellett a favellák, a hegyoldalba épített nyomornegyedek is látványosak és emlékezetesek.

Voltunk egy másfél órás szamba-show-n egy Plataforma nevű helyen, ahol a szamba történetét táncolták el rengeteg szereplővel - meséli Fraknói Kinga.  A városban sok szamba csoport van, amelyek karneválkor versenyeznek. Egész évben arra készülnek, és aki nyer, annak nagy rangja van. Egy két kilométeres utcát építettek a felvonulásnak, lelátókkal. 45-60 percet kap egy-egy csoport, benne több száz táncos. Érdekes, hogy nem nagyon tanulnak táncolni, inkább csak tudnak. Alaplépések vannak, de nem egyformán csinálják, hanem egyénileg, az öröm, az életérzés szerint. Ez az életérzés az egész népre jellemző. Amilyen szegények, olyan derűs, nyugodt emberek.

Németh Péter capoeirásokat keresett már itthonról, az internet segítségével, de nem talált. Rióban egy idegenvezetőtől tudta meg, hogy a fitness centrumokba érdemes menni, mert ott edzenek.

Angola típusú, lassú táncot láttunk a helyiektől, akik egymás mozgását figyelve capoeiráznak. Nem a kivagyiság, az egymás fölé kerekedés a lényeg, mint a regional típusú capoeirában, hanem az erőnlét. Ez intelligensebb tánc - tudjuk meg Németh Pétertől, akinek élete nagy álma teljesült, amikor be is állt a feketék közé táncolni.
Több száz szó van a bőrszínre, a kávé különböző árnyalataira, arra, hogy ki honnan jött. Velünk is akkor álltak szóba, mikor lebarnultunk, amíg fehérek voltunk, addig nem -  meséli a pár. Sétáltak dzsungelben, voltak gyémántgyárban, motorcsónakkal bevitték őket az Ignassu, a világ 2. legnagyobb vízesése alá. Kirándultak egy napot Paragvayba, egy napot Argentínába.

Láttak fantasztikus homokvárakat a Copacabanán, ahol tízezer ember áll a tengervízben, mert nem tudnak úszni, a nagy hullám kidobja őket a partra, s visszamennek. Úgy ring a strandközönség, mint egy élő szövet.

Tukánok a kalitkában

A nagy, narancssárga csőrű tukán jelképe Brazíliának. Lehet sétálni a dzsungel olyan részében, ahol óriáskalitkákban ülnek a madarak, a szép tukánok is, meg lehet őket simogatni. Kinga és Péter nemcsak a tánc, de a madarak szerelmesei is: itthon beszélő papagájt tartanak, akinek a neve: Rozsé.